Tudunk egymásról, mint öröm és bánat.
Enyém a mult és övék a jelen.
(József Attila: A Dunánál)
József Attila mottóként idézett sorai egyszerre utalnak az Óbudai Danubia Zenekar idei tematikus koncertsorozatának címére: Otthon vagyunk, és utalnak arra, hogy rendhagyó koncertjeinken zene és irodalom közös pontjait keressük. Hámori Máté, a zenekar művészeti vezetője most is arra törekszik, hogy a műfajok összekapcsolásával új utakat találjon a hallgatók felé, és ezzel felerősítse a zenében már amúgy is meglévő üzenetet. Megerősödik-megsokszorozódik így az üzenet, és a sokak számára nehéznek tartott klasszikus művekkel könnyebben azonosulhatunk. Egyúttal felmutathatjuk, hogy zene és irodalom egy tőről fakadnak, hiszen mindkettő viszonylag feszes formai keretek között próbálja érzékeltetni az elmondhatatlant. Zene és irodalom találkozásakor az történik, ami minden kivételes műalkotás esetében megtörténik, legyen szó bármilyen műfajról: a végességben felragyog a végtelen. A zene ugyan szavak nélkül beszél az emberi lélekhez, de már önmagában költői műfaj. Amikor tehát a „szótlan” zene találkozik a költészetté nemesedő szavakkal, a találkozás a katarzis lehetőségét kínálja a mai kor hallgatóinak, köztük a fiataloknak. Utóbbiak szívéhez is vezet út, de jó, ha tudjuk: a műfajok ötvözése megsegít bennünket ezen az úton. A Danubia élen jár ezen az úton, mert nem akar lemondani a jövő közönségéről.
