A díszőrparancsnok vezénylete, majd a lengyel és a magyar himnusz hangjai nyitották meg az eseményt, melyre közel százan jöttek el. Megjelent mások mellett Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter, Roman Kowalski, a Lengyel Köztársaság budapesti nagykövete, Dr. Latorcai János, az Országgyűlés alelnöke, Töll László ezredes, a Honvédelmi Minisztérium Társadalmi Kapcsolatok és Háborús Kegyeleti Főosztályának vezetője, Jan Kurdziałek ezredes, a Lengyel Köztársaság véderő, katonai és légügyi attaséja; Németh Szilárd, az Országgyűlés Magyar-Lengyel Baráti Tagozatának elnöke, valamint Óbuda-Békásmegyer testvérvárosának, Varsó-Bemowonak küldöttei: Jarosław Dąbrowski és Paweł Rafalski is.
Jó pár hasonló gondolkodású embert, közelebbi ismerőst nevezünk barátunknak, miközben a legmélyebben megélt, őszinte barátság csak egyetlen valakihez kapcsolhat hozzá – mondta ünnepi beszédében Óbuda-Békásmegyer polgármestere. Bús Balázs ezzel a személyesen érzett hasonlattal világította meg a lengyelek és magyarok közti kapcsolatot. Úgy fogalmazott, Magyarország és Lengyelország kapcsolata nem a történelemből ismert érdekszövetség, melyek természetükből adódóan megszűnnek, majd újraköttetnek; lényegét tekintve több és mélyebb ennél. Személyessége teszi lehetővé, hogy mélyen átéljük a katinyi pusztítást. E kapcsolat kölcsönösségét jelzi lengyel részről, hogy 1956-ban, kockázatot vállalva, tevőlegesen is segítséget nyújtottak a felkelőknek. Beszéde végén a kettős tragédiára utalva azt mondta, a katinyi mártírok emlékművénél, a Szmolenszk mellett meggyilkolt 15 ezer lengyel katonatiszt és a többi kivégzett mártír mellett emlékezni kell az öt évvel ezelőtt, épp a katinyi megemlékezésre utazó, és repülőgép-szerencsétlenségben életét vesztett Lech Kaczyński elnök úrra, illetve Mariusz Handzlik miniszter úrra és Andrzej Przewoźnikra, a lengyel nemzeti emlékhelyek védelmére létrehozott bizottság előkére is.
A lengyel nemzet mártíromságának a szimbólumát, a katinyi tragédiát a mai napig nem lehet megérteni és felfogni érzelmek nélkül, mondta beszédében Roman Kowalski, a Lengyel Köztársaság budapesti nagykövete. Arra hívta fel a figyelmet, hogy e tragédia nem csak a gyűlöletről szólt, hanem egy kegyetlen, önző politikáról, egy nagy hazugságról is, ezért nem csak az áldozatok hozzátartozóinak, hanem az egész lengyel nép gondolkodására gyakorolt hatást, és vált identitásformáló eseményévé. A tömeggyilkosság évtizedes elhallgatására utalva fontosnak nevezte, hogy mindig tisztában legyünk azzal, miféle fájdalmakhoz vezethet a beteges propaganda. A nagykövet végül köszönetét fejezte ki Óbuda polgármesterének, amiért közreműködött az emlékhely létrejöttében.
Az ünnepség végén Krzysztof Grzelak plébános atya imádkozott (lengyel nyelven) az áldozatok lelki üdvéért, majd a résztvevők elhelyezték a szobor előtt az emlékezés koszorúit.
Lengyelországon kívül Budapest az első főváros Közép-Európában, ahol 2010-ben, a katinyi vérengzésként elhíresült tömeggyilkosság mementójaként emlékparkot létesítettek.
