Április 12-én az Óbudai Katyni mártírok parkjában koszorúzással egybekötött ünnepi megemlékezést tartottak a Katyni Áldozatok Emléknapja alkalmából Óbuda-Békásmegyer Önkormányzata, valamint Óbuda-Békásmegyer Lengyel Nemzetiségi Önkormányzata rendezésében, a Lengyel Köztársaság budapesti nagykövete, illetve hazai parlamenti és önkormányzati politikusok valamint állami tisztségviselők részvételével a III. kerületi Katinyi mártírok parkjában emelt emlékműnél.
Németh Szilárd, az Országgyűlés Magyar-Lengyel Baráti Tagozatának elnöke ünnepi beszédében hangsúlyozta, hogy 2010 áprilisától, a szmolenszki légikatasztrófa időpontjától immár kettős az a tragédia, ami összeszorítja a hazájukat szerető lengyel és az együttérző magyar szíveket. Nekünk, magyaroknak egy külön főhajtás erejéig több okból is emlékeznünk kell e kettős lengyel tragédiára. Tudni kell ugyanis, hogy a szovjet kivégzőhelyeken lemészárolt huszonkétezer lengyel katonatiszt között két tiszti rangú magyar honfitársunk is ott volt. Név szerint Korompay Emánuel Aladár professzor és Kuehnel Oszkár Rudolf kapitány, akik ha akkor bevallják, hogy magyarként kerültek szovjet fogságba, akkor a szovjet ügynökök talán el is engedték volna őket, hiszen ekkor még nem álltak az országaink egymással hadban. Ők azonban a lengyel bajtársaik mellet maradva vérükkel pecsételték meg az ezer éves szent magyar-lengyel barátságot.
Tudnunk kell azt is, hogy a hat évvel ezelőtt nemzete szolgálatában életét áldozó Lech Kaczynski elnök a felvidéki magyar mártírpolitikus, Esterházy János életművét az egyik legnagyobb rangú lengyel állami kitüntetéssel ismerte el. Ebben nagy szerepe volt Esterházy katyni áldozatokkal vállalt korabeli szolidaritásának is. Esterházy ugyanis a katyni tömegsírok 1943-as feltárása után vezércikkben ítélte el a szörnyű tömegmészárlást. Éppen ez a cikk lett az egyik meghatározó vádpont Esterházy János 1946-os moszkvai perében, amit a Gulágra történő elhurcolása és a holtáig tartó börtön kálváriája követett.
E tények is ékes bizonyítékai annak, hogy mennyire összefüggenek a történelmi és személyes sorsok itt, a közép-európai rögvalóságban. Ezért is kötelességünk 
megismerni egymás sorsát és történelmét, hogy az összefüggések fényében tudjuk mérlegre tenni napjaink történéseit, ezáltal helyes érték- és cselekvési rendet felállítani jelenünk és jövőnk vonatkozásában – mondta el beszédében Németh Szilárd.
Roman Kowalski, a Lengyel Köztársaság budapesti nagykövete megköszönve a méltó megemlékezést, kiemelte, hogy nagyon sok hely és alkalom van már arra, hogy a magyarországi lengyelek összejöjjenek és emlékezzenek arra, ami fontos számukra, illetve fontos a lengyel-magyar barátság számára is. Az óbudai megemlékezés helyszíne is ilyen hely, amit megköszönt mások mellett Bús Balázs Óbuda-Békásmegyer polgármesterének, illetve olyanoknak is, akik már nem lehetnek itt velünk, mert éppen a szmolenszki tragédia áldozatai között vannak. A nagykövet szerint a mai napig vérző seb a lengyelek életében a katyni tragédia. Idén a katyni megemlékezések különösen sikeresek voltak, mert az Óbudán is bemutatott, Katynról szóló vándorkiállítást nagy közönség előtt megismerhették már Dunaújvárosban és Debrecenben, s hamarosan eljut Nyíregyházára is. Roman Kowalski háláját és köszönetét fejezte ki azért, hogy a magyarok ilyen érzékenyen kezelik a lengyel történelem traumáit, amiből sajnos mindkét népnek bőven jutott. Az egyedülálló, kivételes lengyel magyar barátság jele az is, hogy évről évre többen emlékeznek meg ezen a napon a lengyel áldozatokról – tette hozzá a nagykövet.
A ünnepi megemlékezést követően a hazai és lengyel társadalmi és kulturális szervezetek képviselő, valamint a megjelent civil megemlékezők helyezték el az emlékmű lábazatánál koszorúikat, illetve a megemlékezés virágait.
Bodzay Zoltán
