1956 üzenete: a szabadságért felelősséget kell vállalni
Feladni dolgokat könnyű. Nem küzdeni könnyű. Gyáván elhallgatni az igazságot könnyű. Fehér zászlóval megadni magad egy konfliktus kezdetén könnyű. Megalkudni az agresszorral és eltűrni az elnyomást könnyű. Kiállni az igazadért, megküzdeni a túlerővel szóval és tettekkel, kimondani az igazságot, vállalni a nemzet iránti felelősségedet, akár az életed árán is… De ők lesznek hősök, akikre örökre emlékezni fog az utókor. A gyáváknak a névtelenség jut.
’56 október 23-án az ország polgárai egyszerre mondták ki, hogy elegük van a diktatúrából, a félelemből és abból, hogy Magyarország sorsáról mások döntsenek. A forradalom követelései között ott volt a szovjet csapatok kivonása, a politikai szabadság, a többpártrendszer, a szabad választások és Magyarország semlegessége. Nagy Imre kormánya előzőleg bejelentette Magyarország semlegességét és kilépését a Varsói Szerződésből. A következő napokban a nemzeti önrendelkezés kérdése vált a küzdelem egyik központi elemévé, majd november 4-én a Szovjetunió elsöprő katonai erővel verte le a forradalmat és visszaszerezte az ellenőrzését Magyarország felett.
A pesti srácok, a munkások, a parasztok, az értelmiségiek, a katonák és mindazok, akik részt vettek a forradalomban, olyan országot akartak, amely saját maga rendelkezhet a saját sorsáról. Ezért 1956 nem pusztán történelmi esemény, hanem a magyar önrendelkezés egyik legjelentősebb öröksége.
Éppen ezért különös súlya van annak, hogyan beszélünk ma a szabadságról és a nemzeti önvédelemről, önrendelkezésről. Ma már Magyarországon szabadon, választások útján lehetett dönteni az ország politikai irányáról. A 2026-os kampányban ugyanakkor erőteljesen jelen voltak a szuverenitás, az orosz befolyás, az Európai Unióhoz való viszony, a háború és a nemzetbiztonság kérdései.
Az EBESZ választási megfigyelői szerint a külső fenyegetésekről szóló egymással versengő politikai narratívák tovább mélyítették a politikai megosztottságot, miközben a választási folyamat kapcsán nagyobb aggodalmat keltett a belföldi információs manipuláció, a kormányzati kommunikáció, a médiakörnyezet és az online kampánytevékenység. Orosz beavatkozási tervekről is jelentek meg sajtóértesülések, amelyeket a magyar hatóságok bizonyíték hiányára hivatkozva elutasítottak.
A történelmi párhuzam ezért nem abban áll, hogy 2026 Magyarországa azonos lenne 1956 Magyarországával, hanem abban a kérdésben, amely minden nemzedék számára feladat marad: hogyan őrizzük meg egy ország szabadságát és önrendelkezését külső és belső hatalmi törekvésekkel szemben.
Ebből a szempontból különösen nagy jelentőségű az a polémia, amelyet 2024-ben Orbán Balázs kijelentése váltott ki. A miniszterelnök akkori politikai igazgatója arról beszélt, hogy 1956 tanulságai alapján Magyarország valószínűleg nem követte volna Ukrajna példáját, és nem tanácsolta volna az ukrán vezetésnek az orosz támadással szembeni katonai védekezést, mert szerinte az emberéletek megóvása miatt óvatosan kell bánni a háborús védekezéssel. Később hibának nevezte a „félreérthető” megfogalmazást és bocsánatot kért.
A vita azért érintette különösen érzékenyen az 1956-os emlékezetet, mert a forradalmárok tudatosan felvállalták a fegyveres ellenállás kockázatát, hiszen pontosan tudták, hogy egy világhatalom katonai fölényével állnak szemben. Nem azért harcoltak, mert biztosak lehettek a győzelemben, hanem azért, mert a szabadságot és az önrendelkezést olyan értéknek tekintették, amelyért bármilyen áldozatot is kötelessége egy hazafinak vállalni. A történelmi örökség értelmezésében ezért fontos különbséget tenni a háború elkerülésének jogos vágya és a szabadságról való önkéntes lemondás között.
Az 1956-os hősök és mártírok emléke végső soron azért maradt ilyen erős, mert egy nemzet számára az önfeláldozásnak különleges erkölcsi jelentősége van. Azok, akik életüket, szabadságukat, biztonságukat vagy egzisztenciájukat adták a magyar szabadság ügyéért, nem tudhatták, hogy tetteik milyen történelmi következményekkel járnak. A megtorlás, a kivégzések, a bebörtönzések és az emigráció sem tudták soha kitörölni a magyarok emlékezetéből azt a tényt, hogy 1956-ban magyarok tízezrei léptek fel a saját országuk önrendelkezéséért.
Az ő példájuk nem azt jelenti, hogy minden nemzedéknek ugyanazokat a harcokat kell megvívnia, hanem azt, hogy a szabadságot, a nemzeti önrendelkezést és az emberi méltóságot nem szabad természetes adottságnak tekinteni. A hazaszeretet ugyanis nem jelszó, hanem felelősség: felelősség azért, hogy az ország sorsáról a magyar emberek dönthessenek, hogy a történelem tanulságait ne írjuk át pillanatnyi politikai érdekek szerint, és hogy az 1956-osok áldozatát minden újabb nemzedék tisztelettel őrizze.
A szabadságért életüket adók emléke ezért nem évül el: a magyar történelemben az ő áldozatuk az egyik legerősebb bizonyítéka annak, hogy vannak értékek, amelyekért egy közösségnek mindig érdemes felelősséget vállalnia.
Óbuda számára ezek a hősök, mártírok és a tetteikkel az életük árán is védett értékek emlékezete, a közösségben őrzött tisztelete egyszerre alapvetés és kiemelt feladat. Alapvetés, mert erkölcsileg elképzelhetetlen, hogy ne így cselekedjünk és kiemelt feladat, mert minden alapvetés, értékrend megköveteli tőlünk a rendszeres ápolást.
Így emlékeztünk
Ezért a forradalom és szabadságharc 70. évfordulóján – ahogy minden évben, követve a harmadik kerület nemes hagyományát – Óbuda-Békásmegyer Önkormányzat civil szervezetekkel és az itt élő lakosokkal együtt fejezi ki tiszteletét a szabadságért küzdő és a küzdelem áldozatául esett honfitársaink iránt.
Az idei évben Bibó István sírjánál, az Óbudai temetőben egy-egy szál virág elhelyezésével hajtottunk fejet a tudós-politikus életműve előtt.
Szintén az emlékezet ápolása indított arra minket, hogy a kerületben emlékfa elültetésével is ébren tartsuk és az utánunk jövő nemzedékeknek is átadjuk hitünket: soha nem feledhetjük azokat, akik a magyar nép és a magyar föld szabadságáért harcba szálltak.
Ahogyan az ünnepnapi koncert ( Szállj fel, szabad madár – Ingyenes ünnepi koncert október 24-én – Obuda.hu ) művészei szintén e törekvéssel állnak színpadra az 1956-os forradalom és szabadság 70. évfordulója alkalmából.
Tisztelet a hősöknek, emlékezet és felelősségvállalás az utókornak.
