A német megszállókkal együttműködő magyar hatóságok 1944. április 16-án indították el az első gettók és gyűjtőtáborok létrehozását a korabeli Magyarországhoz tartozó Kárpátalján. 2001 óta e napon hajtunk fejet a holokauszt magyarországi áldozatainak emléke előtt.
Gettók, internálótáborok, kényszermunka, munkaszolgálat, deportálás, megsemmisítő lágerek… Ez várt azokra, akiket a náci hatalom a vallásuk, a bőrszínük, a nemzetiségük, a politikai nézeteik, a szexuális orientációjuk vagy akár fogyatékosságuk miatt üldözött.
A holokauszt borzalmai Óbuda lakóit sem kímélték. Kerületünkben több emlékhely tiszteleg az ártatlanul meggyilkoltak előtt.
A Bécsi úton felállított gránitkő emlékmű az egykori óbudai téglagyárban összegyűjtött és onnan a halálba indított honfitársaink ezreinek emlékét őrzi. A Nagyszombat utcában, az egykori csillagos ház falán az emléktábla azok sorsát idézi fel, akiket elhurcoltak otthonukból, itt éltek, és a holokauszt áldozataiként haltak meg.
A Lajos utcában 1944-ig működött a zsidó hitközség temploma. Az egykori óbudai Izraelita Elemi Iskola falán szintén tábla állít örök emléket azoknak a tanítóknak és növendékeiknek, akiket a holokauszt idején gyilkoltak meg.
Botlatókövek szintén figyelmeztetnek kerületünkben, nem felejthetjük el mindazokat, akik sohasem térhettek haza. A deportált és meggyilkolt Schiller Erzsébet és a halálmenetben megölt Hölzl József egykori lakóhelyénél botlatókövet helyeztek el.
| Radnóti Miklós: Töredék
Oly korban éltem én e földön, Oly korban éltem én e földön, Oly korban éltem én e földön, Oly korban éltem én e földön, Oly korban éltem én e földön, 1944. május 19. |
