„Nem volt tollunk, se könyvünk,
hír és levél nem ért el,
beértük a csajkával
s egy szalmazsák felével,
besúgók és hajcsárok
közt éltünk; rúgtak, vertek,
éheztünk s dideregtünk
a meszesgödör mellett,
heti hétnapos munka
és reménytelen holnap –
összenéztünk s azt mondtuk:
te is élőhalott vagy.”
Faludy György Búcsú Recsktől című költeménye a Börtönversek 1950–53 című kötetében Münchenben jelent meg először 1983-ban. A versek az ÁVH börtöneiben, majd a kistarcsai internáló-, később a recski – a szovjet Gulag mintájára szervezett – kényszermunkatáborban születtek.
A versek fennmaradását, és hogy ma is olvashatjuk őket, annak köszönhetjük, hogy Recsken Faludy fogolytársai megtanulták azokat. Hiszen, ahogyan írta, „nem volt tollunk, se könyvünk”, azt pedig, hogy közülük ki láthatja meg a „reménytelen holnapot”, nem tudhatta senki.
A költő – a kényszermunkatábor borzalmaink túlélőjeként – hitelesen idézi meg azokat az éveket. Az éveket, amikor minden indokolás, bírósági ítélet nélkül tömegeket tartóztattak le, hurcoltak el ártatlanul.
Azoknak a honfitársainknak a sorsát idézzük fel, akik a kommunista önkénynek estek áldozatul.
Azért február 25-én, mert 1947-ben e napon tartóztatták le Kovács Bélát, a Független Kisgazdapárt akkori főtitkárát a megszálló szovjet katonai hatóságok jogtalanul, majd a Szovjetunióba hurcolták, ahol nyolc évet töltött fogságban. Mártíromsága jelképe lett mindazok sorsának, akiket ártatlanul vádoltak meg, vagy politikai, vallási hovatartozásuk miatt a hatalom kegyetlenül megbüntetett, hallgatásra ítélt, megbélyegzett.
Február 25-én a közös megemlékezés részeként a magyar iskolákban rendhagyó történelemórákat szentelnek e szomorú időszaknak. Ha gyermekeink megismerik e kort, és levonják a tanulságokat, reménykedhetünk abban, hogy mindez soha többé nem ismétlődik meg.
Az emléknap alkalmából Óbuda-Békásmegyer Önkormányzat nevében Béres András alpolgármester helyezett el koszorút a harmadik kerületi, Árpád fejedelem úti emlékműnél, és néma főhajtással tisztelgett a szovjet megszállás áldozatainak emlékére állított obeliszk előtt.
