„Ismét magyar lett a magyar,
Mert ekkorig nem volt a,
Hogy is lett volna? szolga volt,
S nem magyar, aki szolga!
Ismét magyar lett a magyar,
Bilincsét összetörte,
Mint ősszel a száraz levél,
Csörögve hull a földre!
Ismét magyar lett a magyar,
Kardot ragad kezébe,
Kardján a napsugár ragyog
S a bátorság szemébe’!”
Petőfi Sándor Ismét magyar lett a magyar… című versét 1848 júliusában írta. Üzenete, a szabadság szeretete ma is bennünk él, és összeköt minket.
Március 15-én, a negyvennyolcas forradalom és szabadságharc évfordulóján évről évre azt vesszük számba, hogy napjainkban mit jelent nekünk ez az ünnep, milyen, ma is érvényes jelentése van, és mit üzennek nekünk azok, akik a magyar szabadságért harcoltak.
És ahogyan minden évben, úgy most is találunk elődeink hitvallásában, bátorságában kapaszkodót. Talán az összefogás, a közös cél ereje és a gyengébbek minden körülmények közötti védelme az idei legmegszívlelendőbb útravaló.
Önkormányzatunk koszorúzással egybekötött ünnepséggel tisztelgett a hősök előtt Czetz János, a forradalom és szabadságharc honvédtábornokának harmadik kerületi szobránál.
