Meghosszabbított „nyitvatartás” után a napokban zárult le a harmadik kerületi EP71-plakátkampány, amelynek keretében 40 köztéri plakáton volt látható 40 író és költő kedvenc Esterházy Péter-idézete (az író április 14-én ünnepelte volna a 71. születésnapját, ebből az alkalomból kért fel Óbuda-Békásmegyer Önkormányzat és az Óbudai Anziksz kulturális magazin hazai írókat, költőket).
Ezúton is köszönjük a rengeteg pozitív visszajelzést, és minden elismerésünk a lelkes túrázóké, akik nyakukba vették a kerületet, és mind a 40 plakáthelyet felkeresték. Hálásak vagyunk a nekünk megküldött kedvenc EP-idézetekért és a reflexiókért is a kikerült szövegekkel kapcsolatban. Az Esernyősből elvitt – újabban már helyben fogyasztott! – kávék mellé a plakátok képeslapméretű másához is bárki hozzájuthatott az elmúlt másfél hónapban (ahogy elnéztük, egész csinos gyűjtemények álltak össze).
Az Óbudai Árpád Gimnázium diákjai már korábban szorgalmi feladatba kapták, hogy keressenek fel néhány szülinapi EP-plakátot, aminek akkora sikere lett, hogy Kőváriné dr. Fülöp Katalint, a gimnázium magyar szakos tanárát is meglepte a tanulók lelkesedése, kreativitása.
Méltóbb lezárása így aligha lehetett volna a kampánynak, mint egy rendhagyó irodalomóra az Esernyős udvarán, ahol Kemény Vagyimmal, az Óbudai Anziksz főszerkesztőjével és meghívott vendégünkkel, Szabó T. Anna költővel, íróval és fordítóval beszélgethettek a gimnázium tanulói (Esterházyról, de leginkább Esterházy ürügyén írásról, irodalomoktatásról, kitartásról, kétségekről és önbizalomról).
A 45 percesnek induló, végül kétórás szabadtéri, árnyas magyarórába a teljes magyar irodalomtörténet elfért. Ennek az arcképcsarnoknak az alakjai a legkülönfélébb emlékek, versrészletek, Esterházy-könyvek kapcsán keltek életre, és adták egymásnak a kilincset. Szabó T. Anna úgy képes diktatúráról, szabadságról, a versek életmentő vagy fájdalomcsillapító hatásáról beszélni, hogy minden félmondatra jut egy-egy zárójeles rész, amelyben ott lüktet az élő magyar irodalmi örökség. A fogorvosnál, mosogatás közben, vonatozás alatt ugyanúgy, mint amikor éppen szomorú az ember, vagy szerelmes. A jelen lévő tanulók egyik legfelszabadítóbb élménye talán éppen ez lehetett: az érettségik, felvételik, témazárók nehéz árnyékában végre úgy lehetett szövegekről beszélgetni, hogy az intézményes oktatás minden málháját le lehetett fejteni róluk, és csak önmagukért szeretni őket (vagy nagyon nem szeretni néhányat).
Az Esterházy-életműnél és magánál az írófiguránál jobb kötőszövete nem is lehetett volna az eseménynek: Szabó T. Anna az EP-szövegek játékosságáról, a nyelv szeretetéről, méltóságról, humorról vagy bátorságról olyan áradóan és izgalmasan tudott beszélni, hogy szívesen lettünk volna megint tizenéves iskolások. A végén még egy kis dedikálás és személyes beszélgetés is belefért – egy ilyen kampány nem kívánhat különb lezárást.
fotó: Csáky Balázs / Óbudai Anziksz
