„Sebésznek lenni és kórházat irányítani, szép, de göröngyös hivatás, egész embert kíván” – idézi fel pályáját Dr. Markovits György. „Sebészként kezdtem a Szent Margit Kórházban, majd 1978-tól 1991. évi nyugdíjba vonulásomig vezethettem is.”
Markovits doktor ezekben az évtizedekben nem csak a kórház munkáját igazgatta, a két óbudai rendelőintézet és az integrált kerületi egészségügy működéséért is felelt. Mint mondja, kezdetben sebész szakorvosként, majd kórházi vezetőként igazi kihívás volt hivatását és magánéletét harmonikus egyensúlyban tartani.
„Amikor a két fiam kisgyermek volt, állt egy hétvégi kisházunk Szentendrén, szerettünk itt együtt pihenni a családommal” – meséli a ma 94 éves Markovits György. – „Akkoriban alig lehetett magánembernek telefonja, egy nyaralóban pedig szinte teljesen elképzelhetetlen volt. Így, ha szabad hétvégém volt, de mégis szükség volt rám a kórházban, onnan a szentendrei mentőállomást hívták fel, és a mentős kollégák szóltak nekem, sürgősen indulnom kell a műtőbe.”
Ő később, főigazgatóként sem a könnyebb utat kereste. Kitartóan dolgozott azért, hogy az óbudai kórház új épületekkel és új osztályokkal bővüljön. Arra is különös gondot fordított, hogy a kor legfelkészültebb szakembereit nyerje meg munkatársainak. Így például a vezetése alatt újonnan megnyílt nefrológiai osztály és műveseállomás élére Dr. Taraba István professzort, az akkori legismertebb és egyben legelismertebb szaktekintélyt hívta, aki rövid időn belül az ország egyik legjelentősebb nefrológiai központjává fejlesztette részlegét. Törekvéseit utódai is folytatják, mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy az osztály és műveseállomás 2017-ben „Kiválósági Központ” elismerésben részesült. Ami kétség kívül Markovits György egykori munkájának is elismerése, dicsérete.
Pro Óbuda-díjasunk hosszú életét tragédiák sem kerülték el, szomorúan idézi fel rosszindulatú daganatos betegségben elhunyt unokája emlékét. De óriási büszkeséggel számol be arról, hogy unokái közül van, aki az ő hivatását választotta: „Jelenleg egy járványügyi osztályon küzd a betegeiért szakorvosként.”
Markovits György korát meghazudtolóan friss testben és lélekben, s amikor szóba kerül, hogyan viseli a hosszú hetek óta valamennyiünket sújtó bezártságot, bevallja: „Nehezen, de természetesen betartom a szabályokat, mindenki érdekében. Ám a hosszú séták a napfényes óbudai utcákon már nagyon hiányoznak.”
