Bús Balázs polgármester, Kiss Anita jegyző és Kelemen Viktória alpolgármester a város vezetése nevében koszorút helyezett el Óbuda első polgármestere, Harrer Pál szobra melletti emléktáblánál. A koszorúzással egybekötött megemlékezésre minden évben Óbuda Napján, a kerület ünnepén kerül sor, tisztelegve az egykori polgármester emléke előtt. Harrer Pál ugyan mindössze egy évig vezette a városrészt a városegyesítést követően, Budapest székesfőváros elöljárójaként kiemelkedően jól irányította egész Észak-Budát.
Ezután a Kórház utcai szabadtéri tárlat megnyitója következett.
A Templomok a talpunk alatt címet viselő kiállítás a középkori Óbuda ma már a föld alatt rejlő épületeit mutatja be, egyfajta összefoglalót nyújtva az Óbudai Múzeum állandó kiállításainak anyagairól.
Bús Balázs polgármester Simone Weil gondolatait idézve kezdte a kiállítást megnyitó beszédét: meg kellene tanulni vágyakozni az után, ami a miénk. A mai kiállításunk ezt a célt szolgálja.
A Flórián téri aluljáróban karnyújtásnyi távolságban láthatóak is az ókori aquincumi légiós tábor közfürdőjének romjai, s ha Óbudáról esik szó, a legtöbben Aquincumra és az ókori maradványokra gondolnak. Azt csak kevesebben tudják, hogy itt a Fő téren helyezkedett el a XII. századi Szent Péter prépostsági templom, a mai Vöröskereszt utcánál a XIII. században alapított ferences templom, illetve a XIV. században épült gótikus Szűz Mária templom. Nem véletlen tehát ennek a kiállításnak a címválasztása: Templomok a talpunk alatt.
Abban az időben az országnak Buda néven itt volt a középkori központja, a királyné városa, mely – ahogy ezt az itt bemutatott képek is igazolják – kétségtelenül egyfajta szellemi és szakrális központ is lehetett. A feljegyzések szerint már a római korban is léteztek ezen a helyen keresztény közösségek, és maradtak is erre utaló emlékek, így bátran állíthatjuk, tekintélyes hagyománya van mifelénk a kereszténységből fakadó alkotói erőnek.
Mivel régi hagyomány, hogy az egymást követő korok a lerombolt épületek köveiből építkeztek, így épült fel a római építmények maradványain az Árpád-kori Szent Péter templom, ennek romjaiból pedig a gótikus Szűz Mária templom. Legutóbb a Zichy kastély építőmesterei hasznosították a török kor rombolásából még megmaradt köveket.
Óbuda címerében az Anjou ház magyarországi uralkodóinak jelentőségére a liliom, míg a lengyel hatásra a sas ábrázolása utal. Talán nem túlzó merészség, ha innen származtatom Óbuda közismerten baráti- és ma is virágzó kapcsolatát Lengyelországgal. A kutatások szerint Piast Erzsébet korából származik Óbuda első, Anjou pecsétje is, ami ugyancsak emeli városrészünk történelmi tekintélyét.
A kerület vezetője hangsúlyozta, hogy bár a kiállítás témája látszólag nem illeszkedik Óbuda Napja szórakoztató tematikájához, mégis a nap közösségi, lokálpatrióta jellege összekapcsolja vele. A helyi identitás erősítéséhez ugyanis hozzátehet valamit a hely eredettörténete, és a kerületet érintő tudás, mely ma még nagyobbrészt csak kutatások anyagaiban érhető tetten.
Népessy Noémi az Óbudai Múzeum igazgatója kihangsúlyozta, hogy a múzeum évek óta nagy hangsúlyt fektet arra, hogy a helyiek megismerhessék az egykori királyi központ, majd királynéi város történetét és jelentőségét. Az időszakos kiállításuk, az állandó kiállításuk egyik egysége is, illetve a tavaly a pincegalériában megnyílt kiállítás is ezeknek állít emléket. A középkori sétáik alakalmával a még látható romokat, maradványokat mutatják be. A kiállított metszetek és képek segítségével megismerhető a egykori királyi székhelye, majd királynéi városnak a korabeli Európa művészetével egyenrangú alkotásai, építészete és Piast Erzsébet királyné óbudai „mecénási” szerepe- zárta szavait az igazgató. A kiállítás végén Benyóné dr. Mojzsis Dóra – régész, muzeológus tárlatvezetés keretén belül ismertette meg a korszakkal az érdeklődőket.
A kiállítás ingyenes látogatható október közepéig.
