Úgy tűnik, egy új törvényjavaslattal rendkívüli, sosem látott központosításra készül a kultúra területén a magyar kormány, az érintetteket, a kulturális szféra jelentős részét ezúttal is kihagyva az egyeztetésekből. A folyamatot aggódva figyelő Óbuda-Békásmegyer Önkormányzat kezdeményezésre elsőként a budapesti kulturális élet és a kultúrpolitika szereplői közösen állnak ki az egyelőre még csak „belengetett” állami centralizáció ellen.
„Egységes módszertani szerveződés” – így nevezi a tervezett központosítást az új kulturális törvény kiszivárgott tervezete. Ebben többek között szerepel, hogy úgynevezett „vármegyei ágazati szakmai hálózatok” jönnek létre a kulturális ágazok és intézmények életének összefogására. A törvényjavaslat szerint például a megyei hatókörű városi színházak a Nemzeti Színház, a zenekarok a Nemzeti Filharmonikusok, az alkotóművészek pedig a Petőfi Kulturális Ügynökség alá kerülnének.
A törvényjavaslat értelmében pedig a hazai kulturális intézményeknek a tevékenységük valamennyi dokumentumát, így éves munkatervét, üzleti és szolgáltatási tervét, beszámolóit el kell küldeniük a kiemelt kultúrstratégiai intézményeknek minősülő szervezeteknek. A tervezet, azon túl, hogy számos ponton saját magának is ellentmond, gyakorlatilag kivitelezhetetlen, teljes mértékben szembemegy a kultúra természetével.
Önkormányzatunk elkötelezett kulturális életünk, a szellemi szabadság védelme mellett. Ezért is döntöttünk úgy, hogy megpróbáljuk megmenteni mostoha sorsától egyik legnevesebb írónk, Esterházy Péter otthonát. Most aggodalommal tekintünk a kulturális centralizáció szándékára. Különösen, hogy a kabinet újfent egyeztetés nélkül, a kulturális terület jelentős részét kihagyva a tervekből, valódi társadalmi párbeszéd nélkül készül az Országgyűlés elé vinni az új kulturális törvényt.
Béres András, Óbuda-Békásmegyer kultúráért felelős alpolgármesterének kezdeményezésére önkormányzati tisztségviselők, szakemberek, a kulturális élet és kultúrpolitika szereplői gyűltek össze, hogy egységesen tiltakozzanak az új kulturális kormányzati tervek ellen és megvizsgálják, hogy önkormányzati szinten mire kell és mire lehet felkészülni. Módot kell találnunk arra, hogyan őrizhetjük meg képviselt közösségeink függetlenségét és szabadságát a kultúra területén.
Színházak és galériák, múzeumok és irodalmi műhelyek, kulturális intézmények és független csoportok – mind félnek a belengetett állami centralizációtól: tegyünk ellene.
Nyilatkozat
Alulírottak, a magyar kulturális élet, az önkormányzatok, az intézményi fenntartók szereplői és képviselői, alkotók és befogadók, a leghatározottabban kiállunk a kultúra, a művészet szabadsága és függetlensége mellett. Hisszük és képviseljük, hogy Magyarország kulturális törvényét, a kulturális élet szabályozását csak közösen, az érintettekkel egyeztetve, javaslataikat figyelembe véve lehet megalkotni.
A kultúra szabadságáért való küzdelem nem más, mint a társadalomért való tett. A kultúra, a társadalom boldogságát, mindennapos boldogulását segíti. Az egymáshoz, önmagunkhoz és a világhoz való viszonyulásunkat pedig merőben meghatározza a kultúrához való hozzáférés lehetősége.
Ahogy közös hazánk minden lényegi kérdésében, a kulturális területen is csak a kölcsönös elfogadással létrejövő törvények biztosítják a demokráciát.
Csak a teljes nyitottsággal, átláthatósággal és konszenzussal létrejött keretek teremthetik meg a kultúra szabadságát, megerősödését, és ezen keresztül a nemzet, az ország megbékélését.
Felszólítjuk a jelenlegi kultúrpolitika kormányzati felelőseit, hogy amennyiben a kulturális területen bármilyen törvénymódosításra készülnek, azt a legszélesebb körben vitassák meg, egyeztessenek a kulturális szektor szakembereivel, az érintett közösségekkel és az önkormányzatok, fenntartók képviselőivel.
Az elmúlt évek jogalkotási folyamatai megmutatták, hogy milyen károkhoz és emberi tragédiákhoz vezetnek a szakszerűtlen, és a széleskörű társadalmi egyeztetés nélkül meghozott rendelkezések. A tervezetből kiolvasható a centralizálás folytatása, a források pazarlása, a hozzánemértés térnyerése, a politikai kontroll lehetősége, amely bürokratikussá és működésképtelenné teszi a kulturális területet.
A mindenkori kormányzat feladata, hogy biztosítsa a szükséges erőforrásokat, védje a kultúra szabadságát és fogadja el függetlenségét.
Ez mindannyiunk közös érdeke!
Nyilatkozatunk eddigi csatlakozói:
Ascher Tamás, rendező,
Barabás Richárd, Újbuda kultúráért felelős alpolgármestere
Beke Károly, Csokonai Nonprofit Kft., ügyvezető,
Berg Dániel, II. kerület, alpolgármester,
Béres András, Óbuda-Békásmegyer Önkormányzata alpolgármestere,
Boross Martin, rendező, a STEREO AKT és a STEREO Művház művészeti vezetője,
Bozóki András, politológus, egyetemi tanár,
Bősz Anett, Budapest főpolgármester-helyettese,
Faix Csaba, Budapest Brand, vezérigazgató,
Fodor Tamás, színész, rendező,
Halmai Róbert, kulturális szakértő,
Horgas Péter, tervező, a Civil Bázis elnöke,
Kardos József, kulturális menedzser, fesztiválszervező,
Lányi András, író, filozófus,
Kemény Vagyim, Óbudai Anziksz, főszerkesztő,
Mohácsi András, képzőművész
Muhi András, a Magyar Filmművészek Szövetsége elnöke
Radnóti Sándor, egyetemi tanár, akadémikus
Szabó György, Trafó managing director
Upor László, dramaturg, Freeszfe Egyesület
Vass Lajos, Óbudai Társaskör, igazgató
A résztvevők a közös nyilatkozattétel mellett kezdeményezték egy új, független kulturális alap létrehozását a hazai kultúra jelenlegi, politikai értékválasztásokhoz erősen kötődő finanszírozottsága miatt. A rendeleti úton irányított, centralizált kultúra helyett az önszabályozás elősegítése, az érintettekkel fenntartott folyamatos párbeszéd lehet az alapja a szabályozásnak. Ezért kezdeményezték egy állandó kulturális kerekasztal összehívását is, hogy a kultúrát érintő törvénykezéshez és szabályozáshoz szükséges társadalmi párbeszédnek legyen egy nyilvános és független terepe.
