Óbudán, a panel lakta városrészekre jellemzően, több százan lakunk egy-egy „beton-tömbben”, de a lépcsőházakban találkozva egy fejbiccentéses köszönésen kívül, nem igazán állunk szóba egymással. Ilyen a világ, siet mindenki a dolgára és esténként a televízió marad kommunikáció gyanánt. Sokaknak, akik vidékről költöztek fel, hiányzik az utcasarkon való megállás, terefere mindennapi dolgainkról.
Történt valami a Kórház utcában, ami fenekestül felforgatta a megszokott helyzetet. Egy fiatalember átvett üzemeltetésre a tömbház aljában egy presszót. Édesanyja egykoron egy olyan panziót vezetett, ahol alap volt, hogy a környezet „roskadozott” a muskátliktól és a szebbnél szebb növényektől. Úgy tűnik, a fiatalemberre nagy hatással volt édesanyja környezetére való igényessége, mert saját erőből, saját pénzből, egy hónap alatt kulturált vendéglátóhelyet alakított ki, amely parkosításával, virágos teraszával, naponta becsalogatja, a talán csak egy kávét kívánó vendégeket is. Üzletileg erre azt mondják: ügyes. Ki gondolta volna akkor, hogy a lakóház előtti elhanyagolt terület is csatlakozik a szépítő mozgalomhoz. Megérlelődött azonban az elhatározás. Először saját pénzből egy gyógypedagógus kezdte felásni, a negyven éve egyformán gazos területet, beültetve néhány, saját pénzen vásárolt növényt. Ez adta az indíttatást arra, hogy lassan ugyan, de szorgos kezek kezdtek gyomlálni, ültetni a területen.
Családok kora esti programja lett a kertészkedés Óbuda főterének közvetlen közelében. Akadtak olyanok is, akik az akció láttán, rezzenéstelen arccal vették tudomásul a történteket. A legtöbben szerencsére azonban úgy gondolták, hogy van tennivalójuk saját környezetük rendbetétele kapcsán. Volt olyan házaspár, aki több mint tizenötezer forinttal járult hozzá a kerthez, de akadt, aki ezer forintot tudott felajánlani. Természetesen ebben nem a hozzájárulás mértéke a jelentős, hanem az, hogy ezek az emberek magukénak gondolták azt, amit láttak.
Járókelők álltak és állnak meg rácsodálkozni a megújult előkertre. Arra gondolok, talán felmerült bennük, hogy náluk is lehetne hasonló kezdeményezés. S lám, a példa ragadós. Egy sarokkal odébb, a Polgár utca szélső frontján is megtörtént ugyanaz, amit a lakók összefogásának nevezhetünk.
Szép növényekkel, ízléses, kulturált lett a környezet. Persze vigyázni is kell rá. De talán mindezeknél fontosabb, hogy a környezetszépítésben résztvevők elkezdtek egymással beszélgetni, telefonszámot cserélni, megismerni egymást. Lehet, hogy ennek a gyönyörű kertnek a létrejötte, társadalmi szinten is fontos lépés egy lakóház életében?! Kép és szöveg: Koncz Dezső
