2025 szeptemberétől jelentős változások léphetnek életbe az óvodai nevelésben egy frissen megjelent rendelettervezet alapján, amelytől azt várják, hogy hatékonyabban segítse az iskolaérettség elérését.
A javaslat szerint a tanköteles korukat megelőző nevelési évet töltő óvodásokat külön csoportokba sorolnák, annak érdekében, hogy az iskolai felkészítés célzottabbá, hatékonyabbá váljon. A tervezett új rendszer, annak gyakorlati megvalósítása és valószínűsíthető hatásai azonban sok kérdést vetnek fel.
A mérleg két serpenyője
Jelenleg az óvodákban azonos életkorú gyerekeket tömörítő (ún. homogén) illetve a kiscsoporttól a nagycsoportig terjedő korosztályt egy közösségként kezelő (ún. vegyes) csoportok működnek. A tervezett változás alapvetően ez utóbbiakat érintené.
A rendelettervezet szerint a vegyes csoportokból kiemelt óvodások számára kialakított homogén, iskolafelkészítő csoportok egyik előnye lehet, hogy az azonos életkorú gyerekek együtt haladhatnak az iskolai készségek fejlesztésében, miközben az erre a feladatra specializálódott nevelők specifikusabb felkészítést adhatnak nekik.
Csakhogy óvodás életkorban az egyidős gyerekek egyéni fejlettségi szintjei között jelentős eltérések lehetnek, amely különbségeket a pusztán életkor alapján meghatározott, homogén fejlesztési metódus figyelmen kívül hagyná, kizárva annak lehetőségét, hogy az óvodapedagógusok az egyéni képességekhez, szükségletekhez igazodva segítsék a gondjaikra bízott gyerekeket.
Ráadásul a fejlődés és az iskolaérettség elérése nem csupán az ismeretek megszerzéséről szól, hanem olyan készségek kialakításáról is, mint az önállóság, a szabályokhoz való alkalmazkodás és a szociális érettség. Ezen készségek a megszerzése pedig nem csoporttípus függvénye: szeretetteljes, odafigyelő gondoskodással és értő szakmai munkával éppúgy fejleszthetőek homogén, mint vegyes csoportban is.
Sőt, egyes, kifejezetten vegyes csoportokban szerzett tapasztalatok – a nagyobbaktól való tanulás, a kisebbek segítése révén csiszolódó szociális (társas) készségek – olyan előnyök, amik egyértelműen az ilyen típusú csoportszervezés mellett szólnak. A vegyes korcsoportú közösségek a nagyobb gyerekeknél fejlesztik az empátiát, a türelmet, a felelősségérzetet, a kisebbeket pedig természetes módon segítik a beszédkészség, önállóság területén. Az, hogy a gyerekek eltérő fejlettségi szinten állnak, nem kelt szorongást a bennük, hiszen természetes számukra, hogy különbözőek – pont, mint a való életben.
Megfontolandó az is, hogy a vegyes csoportokból való kiemelés, a testvérek, barátok ebből fakadó szétválasztása, az így kialakuló új környezethez való alkalmazkodás olyan mértékű változás, ami bizonyítottan stresszt okoz a gyerekeknek. (És ez akkor is igaz, ha vannak olyan érintettek, akik a többségnél jobban kezelnek egy ekkora változást.)
A megszokott környezet fenntartása mellett szól az is, hogy ha egy pedagógus már évek óta együtt dolgozik egy gyerekkel, akkor nagy valószínűséggel jobban tudja, hogyan lehet hozzá a legjobban közeledni, miként lehet felkelteni az érdeklődését és motiválni, s ezáltal hatékonyabbá tenni a vele való „együttműködést”.
Az óvodáskorú gyerekek szükségletei
Óvodáskorban a gyerekek egyik legfontosabb szükséglete az érzelmi biztonság, ami az értelmi képességek kibontakozásának is alapvető feltétele. A stabil, kiszámítható környezet alapszükséglet ahhoz, hogy a gyerekek jól fejlődhessenek. A hirtelen, akár több egymást követő évben történő csoportváltás, az új pedagógusokhoz, új társakhoz való alkalmazkodás felesleges szorongást okozhat, amely visszaesést, lassulást okozhat a fejlődésükben. Arról nem is beszélve, hogy az iskolai felkészítésre szánt év nagy része az új környezetbe való beilleszkedéssel, valamint a pedagógus és a gyerek közötti kapcsolat, bizalom kiépítésével, mélyítésével mehet el.
Az intézményi oldal
Fontos megjegyezni, hogy az óvodai átszervezés nem csupán a közvetlenül az iskola előtt álló korosztályt, hanem a kisebb gyerekeket, az óvodapedagógusokat és magát az óvoda teljes intézményét is érinti. Hiszen a rendszer drasztikus átalakítása azzal járhat, hogy a csoportokban állandó lesz a változás, a „nagyokon” túl sok esetben a kisebb gyerekek is új, számukra ismeretlen pedagógust, a csoportösszevonások révén pedig új csoporttársakat kapnak, ami további kihívásokat jelenthet. Felvetődik a kérdés, hogy az óvodák rendelkeznek-e elegendő, megfelelő képzettséggel bíró szakemberrel az átálláshoz, ráadásul azok a gyerekek, akik az iskola-előkészítő év (praktikusan a nagycsoport) végén végül mégsem mennek iskolába, ismét ennek a változásnak lesznek kitéve, annak minden negatív hatásával együtt.
Az ideális az lenne, hogy minden család számára reális választási lehetőség legyen, vegyes vagy homogén csoportban szeretné a gyerekét tudni, gondosan mérlegelve annak előnyeit-hátrányait. Ám amennyiben egy adott óvoda nem tud „iskola-előkészítő” csoportot kialakítani, úgy a gyerekek könnyen átkerülhetnek egy másik helyszínen lévő (tag)intézménybe. Mi több, a tervezet bevezetésével a vegyes csoportok léte általánosságban is veszélybe kerülhet. Annak tudatában, hogy ez a választás később milyen mértékű változást jelent későbbiekben, sok szülő elgondolkozik majd azon, hogy kitegye-e ennek a gyerekét, illetve maguk a felelősen, a gyerekek érdekeit szem előtt tartó óvodaigazgatók is dönthetnek úgy, hogy a korábban taglalt okok miatt egyáltalán nem indítanak a jövőben vegyes életkorú csoportokat.
A jövő kérdései
A tervezettel kapcsolatosan az egyik legnagyobb kérdés, hogy vajon az iskola első osztályában tényleg könnyebb lenne-e ezeknek a nagycsoportos korukban kiemelésre kerülő gyerekeknek? Vagy nagyobb segítség lenne az iskoláknak a tanulmányok terén (is), ha az óvodákból érzelmileg kiegyensúlyozottabb, érettebb gyerekeket kapnának?
Véleményünk szerint az iskolaérettség elősegítését – az óvodai rendszer radikális átalakítása helyett – az iskolai követelmények átgondolása és az óvoda-iskola közötti együttműködés fejlesztése segíthetné leghatékonyabban. A cél elérése érdekében a legfontosabb azonban az lenne, hogy a változások ne tegyék bizonytalanná a gyerekeket, inkább valóban segítsenek nekik a fejlődésben.
Márpedig egy ehhez hasonló átszervezés csak akkor tudja a gyerekek érdekeit szem előtt tartani, ha az átmenet a gyerekek szükségleteire hangolva, fokozatosan valósul meg, az intézmények pedig megfelelő támogatással és forrásokkal rendelkeznek az átalakítások végrehajtásához.
Rosta Ágnes, pszichológus, a Hintalovon Alapítvány NEMECSEK Programjának szakmai munkatársa
A fenti cikk megegyezik az Óbuda Újság XXXI. évfolyam, 6. számában megjelent írással.
Közelgő programok Óbudán-Békásmegyeren a Hintalovon Gyerekjogi Alapítvány együttműködésében:
Április 2. Élő online előadás az iskolai bántalmazásról
Április 16. Havi fogadóóra, ingyenes jogsegély – ezúttal a Békásmegyeri Közösségi Házban
