Tény, az ókori tudomány évezredeken át folyamatosan fejlődött, gazdagította a mindenkori egyetemes tudásunkat, ám az időszámításunk előtti 3. század kezdetétől a következő négyszáz év különösen termékeny időszak volt. Ekkor rengeteg találmány, innovatív ötlet született, túlzás nélkül mondhatjuk, szinte tudományos és technikai forradalom zajlott. Régészek a fentiekhez szívesen hozzáfűzik: elfelejtett forradalom. Hiszen ma már nem is tudjuk, hogy az újkori találmányok, sőt esetleg a ma is használt gépek, eszközök, berendezések eredete az ókorig nyúlik vissza, és elfelejtett azért is, mert bizonyos, korukat talán megelőző ötletek lángelmék kísérletei maradtak csupán, és már az ókorban feledésbe merültek.
Miközben arra is van jócskán bizonyítékunk, hogy más újítások az ókori mindennapok szerves részévé váltak. A római korban például a birodalom városaiba vízvezetékek szállították a friss forrásvizet, a későbbi településképet is meghatározó utak épültek, és a csatornázás szintén megoldott volt. Hatalmas, kupolákkal díszített épületeket emeltek, mindehhez emelők és csigasorok segítségével nehéz súlyokat mozgattak A fürdőkben mindennapi komforttá vált a fűtés és a meleg víz. A mai fogalmaink szerint mérték az időt. S a tudomány már ekkoriban is alázattal szolgálta a művészetet, hiszen e korban született meg a hangszerek királynője, az orgona.
Ebbe az elfeledett, de rendkívül izgalmas világba kalauzolja a látogatókat az óbudai Aquincumi Múzeum új időszaki kiállítása, melyet október végéig tekinthetünk meg.
„Patientia, virtus, spes” – azaz türelem, tettrekészség, remény. Részlet Nonius Datus vízvezeték építő síremlékéről, mely, akár csak az ókori mérnökök, a mai ember jelszava is lehet, véli a kiállítás kurátora, Dr. Fényes Gabriella, régész.
