Ezúttal az időjárásra sem lehetett panasz. Adventnek megfelelően csípős volt az idő, de eső nem riogatta sem a fellépőket, sem a közönséget.
A korcsolyapálya a szokásos teltházzal üzemelt, s még élezésre is lehetőségük volt a jég szerelmeseinek, ha tavaly óta egy kicsit eltompult a korcsolyájuk pengéje.
Most is az aprónép kedvét kereste az elsőként fellépő Bóbita zenekar, majd az Őszike és a Víziorgona utcai nyugdíjasház karácsonyi előadása következett.
S mielőtt nagyon elandalodott volna a nézőtér az Ataru Taiko fellépői vették kezükbe a dobverőt és fergeteges japán dob-show vette kezdetét.
A Sheket együttes a magyar népzene és a klezmer elemeit vegyítő koncerttel folytatta a sort, míg végül Szalóki Ági és a Kerekes Band zárta a szombati műsorfolyamot a zsúfolásig telt Fő téren.
A fellépők közül ezúttal Szalóki Ágit faggattuk.
– Már akkor nagyon boldog voltam, amikor meghívást kaptam újra a rendezvényre, mert a tavalyi koncertünk nagyon nagy élmény maradt számomra. Akkor az eső ellenére megtelt a tér, és az emberek esernyővel a kezükben énekeltek és táncoltak.
Nagyon szép az, ahogy a szervezők megteremtették az adventi hangulatot. Nyílván a polgármester ízlése is benne van abban jócskán – hogy ezen az ékszerdoboznyi téren korcsolyapályát építettek, ünnepi fényekkel világították meg, megalapozva az ünnep és a műsorok hangulatát. Örülök annak, hogy a mai világban, ahol az anyagias gondolkodás uralkodik, itt zenével, színvonalas programokkal segítik a várakozás bensőségességét.
– A napokban érkeztél meg az Egyesült Államokból, ahol az ünnep külsőségeinek nagy hagyománya van. Mit tapasztaltál?
– New Yorkban töltöttem két hetet. Nagyon nagy hatással volt rám a város, ahol annyi ember él, mint ahány magyar a világon összesen. New Yorkban sokat lehet tanulni, tapasztalni, valóságos tárháza az információnak, kulturális értékeknek. Az átlagemberek nagyon nyitottak. Rengeteg segítséget, baráti gesztust kaptam tőlük, de magamban is nagyon kellett bíznom ahhoz, hogy felvehessem a város lüktetésének ütemét. A fényes üzletsorok reklámtengere nem segít, ott magunknak kell döntenünk, ott élőknek és látogatóknak, hogy megtalálhassuk az utat az elmélyülés felé.
– Milyen lesz a karácsonyod?
– Az ünnep előtt már nem koncertezem, több időm lesz az otthonom csinosítására, a karácsonyi hangulat megteremtésére. Szeretnék mézeskalácsot sütni, újra egyesíteni a családomat. A szüleim 19 éve elváltak, de az elmúlt két karácsonyt is együtt töltöttük, s remélem idén sem lesz ellenükre a dolog. Bár én leszek a vendéglátó, titkon számítok anyukám segítségére is. A fejemben már összeállt a menü: húsleves, rántott hal, pulyka és persze süti. Nagymamám emléke miatt is fontos, hogy együtt legyünk az év legszebb ünnepén. Kislány koromban édesapámmal rendszeresen elmentünk az éjféli misére, lehet, hogy idén is így lesz.
– Milyen ajándéknak örülnél?
– Nem is tudom. Nagyon régen gondolkodom azon, hogy jó lenne egy kisebb, elektromos zongora, hogy kísérettel gyakorolhassam az éneklést, mert az nagyon jó dolog. Zongora mellett jobban intonál az ember. Kérni, nem kértem semmit. Szeretem a meglepetéseket.
– Mit hall most tőled a közönség?
– A kedvenc dalaimmal készültem ide. Először a kicsiknek kedvezek, aztán Karády dalok és népdalok hangzanak el, majd megzenésített versek. Két fantasztikusan tehetséges barátom kísér a színpadon Juhász Gábor és Lamb Dávid jazzgitáros.
Míg szombaton csak hívogattuk, vártuk a Mikulást, vasárnap meg is érkezett a legkisebbek örömére, mire a Fodros utcai iskolások műsora véget ért.
S bár a kicsik még a jóságos ajándékosztó bűvöletében hancúroztak a téren, a felnőttek már a Rák Béla Combora figyeltek, akik latin zenével igyekeztek felforrósítani a hangulatot. Őket a Concord Trió követte a színpadon, majd Görög Zita gyújtotta meg a második gyertyát az adventi koszorún, s végül a Lumen Christi Gospel műsora zárta a napot.
Vincze Mara
