Szerencsés alkat nem a tüskéket dédelgeti, a szép emlékeket éli meg újra, ha lányaival a Zsigmond téren sétál nosztalgiázva. Légies alkatával ellentétben valósággal sugárzik belőle az erő, no és a féktelen optimizmus. Mint mondja, szinte szégyenkezik, hogy miközben körülötte oly sokan küzdenek gondokkal, vele csupa jó dolog történik egy ideje.
– Valami nagy jót cselekedhettem az életemben, mert fantasztikus helyeken és sokat van módom játszani. Ezért is fontos számomra, hogy ezt a sok jót, ami engem ér, megoszthassam azokkal is, akik nem jutnak el a nagy koncerttermekbe, arénákba. S ezek a fellépések legalább akkora kihívásnak számítanak, mint a zene szentélyeiben való szerepléseink. Most jöttünk haza Prágából, Görögországból és rövidesen utazunk Mexikóba, s most izgalommal várjuk a közönség reakcióját Óbudán, ahol csak a zene és a tánc beszéli el a legújabb Carmen történetet. A varázslatban a Class Jazz Band, Kovács Szilárd és Lihtinky Katinka szólótáncos és a tánckar lesznek a társaim.
Eleinte magam is tartottam tőle, de mára biztosan tudom, hogy a zene és a tánc nyelvén bármit el lehet mondani úgy, hogy a közönség értse azt. S a műfajok házasságához remek kohézió a latin dallamvilág a maga elsöprő temperamentumával. Bízom benne, hogy ahogy velünk teszi, ahogy minket magával ragad és felröpít a próbák alatt, ugyanúgy sodorja majd magával a közönséget is benne rejlő dráma, a buja érzelmek, a túlcsorduló romantika, mely olyan jellemzően sajátja a latin világnak. Magam egyfajta jutalomjátékként élem meg ezt az érzelmi végletességet már a próbákon is.
Igaz nem pottyant ölébe a siker, ma is keményen dolgozik érte, s hogy mitől van ideje és energiája mindenre és mindenkire?
– Engem furcsa módon a munka regenerál. Ha egy fárasztó próba során megszületik az, amit megálmodtunk, akkor a nap végére nem elfáradok, hanem feltöltődöm. S ugyanezt érzem akkor is, ha látom megtérülni a tanítványokkal, vagy éppen a lányaimmal töltött időt. Mert azt is nagyon fontosnak érzem, hogy tanárként és szülőként is tovább adhassam mindazt, amit tudok.
A végeredmény ígéretes tanítványok sora. S bár a lányaiból nem lesz fuvolista nem gurultak messze a fától. A nagyobbik színésznőnek készül, a kisebbiket az éneklés vonzza.
Horgas Eszter és a fuvola elválaszthatatlanok. Apró gyermekként vette kézbe a hangszert, és mára sem ő, sem mi nem is emlékszünk olyan időkre, amikor ne fuvolázott volna. Ez az első látásra szerelem egy életre szól kettejük között, s cserébe éteri magasságokba emelik egymást. Eszter olyan természetességgel trillázik vele, mint egy madár, s szinte látjuk, ahogy a felcsendülő zene szárnyra kapja és repíti őt és minket is.
