Óbuda szerelmese, és évtizedek óta a helyi szellemi élet egyik szervezője Gyimesi László költő, a Magyar Írószövetség tagja, aki nemrégiben ünnepelte 65. születésnapját. Tiszteletére könyvbemutatót tartottak október 19-én a Hungarovox Kiadó székhelyén.
Fizikai munkásként lépett be az Óbudai Gázgyárba egy fiatalember 1966-ban. Alig néhány év múlva már a helyi szellemi élet meghatározó alakja, majd megszűnéséig a gyári művelődési ház igazgatója lett Gyimesi László, aki költői, írói munkásságában folyamatosan vall az Óbudáért érzett rajongásáról.
Pezsgő szellemi élet
– Nagyon érdekes, színes és vonzó volt az a klasszikus, szociáldemokrata gyökerű munkás szellemi élet, amellyel a hatvanas évek közepén a gázgyárban találkoztam – mondta el a költő, aki vegyésztechnikusi végzettséggel, kis zalai kerülővel a Balaton mellől érkezett a III. kerületbe.
Mint elárulta, csak egy rövid ideig kacérkodott a csábító ajánlattal, amely egy ösztöndíj formájában az ipar területén kínált neki finnországi karriert: valójában az első pillanattól világos volt, hogy művészetekkel akar foglalkozni. – Már a gimnáziumban írtam verseket, és az itteni szellemi élet csak erősítette az irodalommal szembeni elkötelezettségemet.
Tanulni kezdett, népművelés szakon iratkozott be a főiskolára, így került bele a gyári közművelődés szervezésébe. Közben rendre publikálta verseit, amelyek mind ismertebbé tették a nevét.
Költők barátsága
– Kamaszként Nagykanizsán elmentem Csoóri Sándor egy estjére. Bizalmába fogadott, levelezni kezdtünk, és ő lett az első, aki biztatott. Később az Írószövetség mellett működő fiatal írói csoportban, majd az Ifjúsági Magazin szellemi körében ismerkedtem meg olyan pártfogókkal, mint Baranyi Ferenc. Sokat segítettek, barátságunk pedig a mai napig tart – emlékezett vissza.
Hamarosan összeállt az első kötet anyaga is, amelyet a Magvető szerkesztője kiadásra javasolt. A kiadó vezetője, Kardos György azonban úgy ítélte meg, a versek gondolatisága nem illeszkedik a szocialista irodalomkultúra trendjeibe, ezért messzire nyúló keze nemcsak a kéziratot vonta vissza a nyomda elől, megálljt intett a folyóiratok szerkesztőinek is. Jó ideig nem publikáltam, de a népművelői munkámat tovább folytattam – mesélte.
Új élet
A fordulatot a rendszerváltás utáni évek hozták meg: a szerző 1993-ban friss munkáiból sikeres kötetet publikált, azóta rendszeresen jönnek ki újabb és újabb könyvei.
– Elsősorban költő vagyok, de megjelent három regényem, három tárcakötetem, esszéim, tanulmányaim. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, a fiatal szerzők szívesen fordulnak hozzám bátorításért. Az ő munkáikról rendszeresen írok különböző felületeken – mondta.
Ha más formában is, a népművelői munkát a művelődési ház bezárása óta is folytatja Gyimesi László: élő folyóiratot vezet az Óbuda Televízióban, a „Csillaghegyi csillag” című beszélgetős sorozatban helyi alkotókat mutat be, és közösséget épít.
– A közeljövőre vonatkozóan három tervem van. Szeretném kiadni „Pannon szabad tér” címmel azoknak a színdaraboknak a gyűjteményét, amelyek többnyire itt, a III. kerületben kerültek színre, a kritikáimat kiadni és egy új verseskönyvvel elkészülni. És természetesen folytatni a megkezdett közösség- és irodalmi életet építő munkát – avatott be.
