„A félrenézés helyett felelősebb, empatikusabb hozzáállásra van szükség” – Interjú Turgonyi Dániel alpolgármesterrel

Aktuális ügyek
Közzétéve:

Óbuda-Békásmegyeren áldozatsegítő program indul Turgonyi Dániel vezetésével, amelynek célja, hogy a párkapcsolati erőszak és a családon belüli erőszak áldozatai szakszerűbb és összehangoltabb segítséget kapjanak, emellett felhívják a figyelmet arra: a probléma súlyos, és mélyen a társadalomban gyökerezik, de mindannyian tehetünk azért, hogy a helyzet javuljon. A városvezetés szakmai programokkal, kulturális projektekkel, figyelemfelhívó akciókkal készül a következő hónapokban. Erről beszélgettünk az alpolgármesterrel.

Miért kezdett el éppen ezzel a kérdéssel foglalkozni? És miért pont most?

Beszélek svédül, rendszeresen megfordulok az országban, ahol rengeteg működő példát látni azokra a diszkrét jelzési technikákra, illetve komplex ellátórendszerre, amelyek az áldozatok rendelkezésére állnak. Lehetőségük van például arra, hogy vizeletadáskor megjelöljék egy bizonyos módon a leadott mintát, ahonnan az egészségügyi dolgozó pontosan tudja, hogy az illető érintett, segítségre szorul, és jelzi az információt a megfelelő helyre. Ezek a skandináv modellek természetesen egészen más szemléleten alapulnak, itthon kétségtelenül a rendszer egészét kell megpiszkálni, de sokat tehetünk addig is. És ez egy ideje nagyon foglalkoztat.

Tisztában vagyok vele, hogy nehéz és kényelmetlen téma, egy sor tabunak a kibeszélését igényli, de státusztól, lakóhelytől, életkortól függetlenül tömegeket érint ma Magyarországon. Mindannyiunk ügye és felelőssége. Az elhallgatás és a félrenézés helyett felelősebb, jóval bátrabb és empatikusabb hozzáállásra van szükség – idáig eljutni azonban nem megy gombnyomásra. Segítenünk kell megérteni, mit jelent a saját és mások határainak, jogainak tiszteletben tartása, hogy mit jelent egyenrangú kapcsolatban élni, vagy hogy miért nem magánügy a bántalmazó viselkedés.

El kell érnünk, hogy ne a bujkálás, a csendben tűrés, a menekülés legyen az egyetlen lehetősége az áldozatoknak. Hogy legyen hová fordulniuk, és a rendszer valóban meg tudja és meg is akarja védeni őket. Ehhez szeretnék hozzájárulni alpolgármesterként ezzel a programmal – és bízom benne, hogy másoknak is jó példát fogunk mutatni vele. A legapróbb sikerek is jelentős változások egész sorát indíthatják el.

Mire törekedhet egy önkormányzat egy ilyen program beindításával? Milyen célokat tűztek ki?

Természetesen nem gondoljuk, hogy egy ilyen mélyen gyökerező, rendszerszintű problémára varázsütésre megoldásokat találunk. Azt viszont nagyon komolyan vesszük, hogy segítsünk megteremteni a lehetőségeit annak itt, a harmadik kerületben, hogy az áldozatok minél előbb és minél szakszerűbb segítséghez jussanak. Felkiáltójeleket szeretnénk tenni oda, ahol úgy érezzük, nincs elég. Igyekszünk a következő időben minél több fórumon kihangosítani, hogy a családon belüli erőszak, a párkapcsolati erőszak, a verbális és a fizikai bántalmazás súlyos, tömegeket érintő ügy hazánkban. Hogy mennyire pusztító hatású az egyén, a család és a közösség életére is hosszú távon, illetve halálos áldozatokat is követel. A bántalmazók eszköztára bizony igen széles, és a nem nyilvánvaló jeleket is észre kell vennünk. Emellett fontos tudni, hogy az erőszak a kapcsolat előrehaladtával eszkalálódik, emiatt elengedhetetlen időben beavatkozni, megelőzve a súlyosabb következményeket. A lényeg, hogy tehetünk azért, hogy ezt rendszerszinten visszaszorítsuk, és kötelességünk is tenni.

Hangsúlyozni szeretném, hogy nemcsak közvetlenül az áldozatokat kívánjuk segíteni, de a rendszer szereplőinek (akikkel az érintettek kapcsolatba kerülhetnek) a munkáját is megpróbáljuk összehangoltabbá és hatékonyabbá tenni. A szakmában dolgozók támogatása, képzése fontos eleme a programnak.

Tehát afféle szervező, koordináló szerep jutna az önkormányzatnak?

Hosszú hónapok előkészítő, tervező, egyeztető munkája van mögöttünk. Rengeteg megbeszélésen, tárgyaláson vagyunk túl, és minden egyes beszélgetés újabb és újabb szempontok, feladatok egész sorát hozta be. Nem állítom, hogy a végén járnánk, vagy hogy a  probléma minden szeletére van rálátásunk, de minél több információ birtokába jutunk, annál elhivatottabbak vagyunk. Amit most, a program indulásakor biztosan vállalunk, az a következő.

Az érintettek számára ingyenes önsegítő csoportot indítunk a témában jártas szakemberek vezetésével (megfelelő előkészületek és diszkréció mellett természetesen), és minél láthatóbbá tesszük kerületszerte, hová fordulhatnak az áldozatok segítségért. Igyekszünk a rendszer szereplőit, rendőrségi és egészségügyi dolgozókat, a segítő szakmák munkatársait, civileket képzésekkel segíteni, és megteremteni a fórumait a minél szorosabb szakmai együttműködésnek. A lakossági érzékenyítés és edukáció, a prevenció is olyan terület, ahol az önkormányzat sokat tehet – a kommunikáció fontos lába a programnak. Cikkekkel, felhívó és tájékoztató kiadványokkal, kulturális projektekkel, a témát fókuszba állító beszélgetésekkel készülünk a következő hónapokban.

Emellett igyekszünk az intézményi protokollok újragondolását, újrafogalmazását is segíteni áldozatvédelmi szempontból, és a saját munkatársaink ismereteit is bővíteni. A hatékony fellépésnek és áldozatsegítésnek megítélésem szerint sokszor nem az a gátja, hogy a szándék hiányozna, inkább a megfelelő ismeretek.

Kikkel egyeztettek a program elindítását megelőzően?

Szakmai szervezetekkel, intézményi vezetőkkel, érintettekkel. Bár a rendszer hiányosságai nyilvánvalóak – és őszintén szólva elég ordítóak is –, mégis azt mondhatom: nagyfokú nyitottsággal találkoztunk szinte mindenhol, így minden okunk megvan bízni a program sikerében. Sokat köszönhetünk mások mellett Renner Erikának, aki harmadik kerületi lakos, és rengeteg hasznos információval segítette a munkánkat. Ő továbbra is a program aktív résztvevője és szakmai tanácsadója lesz, túlélőként, évtizedes jogi procedúrával a háta mögött mind a szakmai programok, mind pedig a lakossági érzékenyítés során sokat tud segíteni a tapasztalatai megosztásával.

Más önkormányzati programokkal is összehangolják a kezdeményezést?

Természetesen. A mostani áldozatsegítő program nem előzmények nélküli a kerületben. Hosszú ideje működik Óbuda-Békásmegyer Kábítószerügyi Egyeztető Fóruma (KEF) és Óbuda-Békásmegyer Áldozatsegítő Szakmai Együttműködési Rendszere (ÁSZER), emellett a Hintalovon Gyermekjogi Alapítvánnyal is több éve sikeresen dolgozunk együtt. A mostani program elsősorban a párkapcsolaton belüli erőszakkal és a családon belüli erőszakkal kapcsolatban felmerülő kérdésekre és feladatokra koncentrál, de a határterületek számosak, így az említett szakmai kapcsolatok és tapasztalatok ide is becsatornázhatók.

Már javában az önkormányzati ciklus második felében járunk. Hogy tervez az áldozatsegítő kezdeményezéssel?

Olyan programot kívánunk létrehozni és működtetni, amely pártzászlóktól függetlenül mindenki számára értékes és követendő lehet. Sokat dolgoztunk és dolgozunk azért, hogy Óbuda-Békásmegyeren fontos változások induljanak el, amelyek akár országos szintűvé is nőhetnek. A szemléletformálás, ezek az együttműködések hosszú távú befektetések. Minden egyes lépés, amelyet ebben az irányban teszünk, garantáltan megtérül.

A kezdeményezésről, Óbuda-Békásmegyer Áldozatsegítő Programjáról itt olvashat bővebben:

obuda.hu/aldozatsegites

Kiemelt hírek

Óbuda Újság Összes Óbuda újság