Az első ukrán front néhány katonája lépett be elsőként az auschwitz-birkenaui haláltábor kapuján 1945. január 27-én. A látvány döbbenetes volt, a szemtanúk emlékezetébe örökre beleégett. Halottak mindenütt, de a túlélők is sokkoló és szívszorító képet festettek: élő csontvázak, emberi roncsok voltak csupán. 1942 és ’45 között közel kétmillió ember vesztette életét itt, a legnagyobb náci koncentrációs táborban.
A láger felszabadulásának évfordulója, január 27-e – az ENSZ határozata alapján – a holokauszt nemzetközi emléknapja. Ekkor a világon mindenütt megemlékeznek a népirtás áldozatairól, arról a körülbelül hatmillió emberről, akik soha nem térhettek vissza.
„Ahogyan Pilinszky János fogalmaz, ez valamennyiünk múltja – mondja dr. Kiss László, Óbuda-Békásmegyer polgármestere. – Akár volt szerettünk, hozzátartozónk, ismerősünk a hatmillió ártatlanul elpusztított áldozat között, akár nem. Mindazok, akiket vallásuk, etnikai hovatartozásuk, bőrszínük, szexuális irányultságuk vagy politikai nézeteik miatt üldöztek és meggyilkoltak a holokauszt idején, valamennyiünk sorsát alakítják. Ma is.”
Az auschwitz-birkenaui láger metaforává vált, az emberiesség elleni bűncselekmények metaforájává, mondja dr. Kovács Tamás, a Holokauszt Emlékközpont igazgatója:
„A haláltábor őrei nem nézték, hogy fogvatartottjaik férfiak, nők, gyerekek, idősek vagy betegek-e, egyetlen céljuk volt: minél rövidebb idő alatt minél többüket elpusztítani.”
Az emlékközpont igazgatója hozzáteszi: „Odaveszett honfitársaink százezrei fájdalmas és pótolhatatlan vesztesége nem csupán az akkori, hanem a mai magyar társadalomnak szintén.”
Köves Slomó, az óbudai zsinagóga rabbija szintén felidézi a szinte felidézhetetlen eseményeket: „A haláltáborok rabjai, azok, akiket odahurcolásuk után közvetlenül nem gyilkoltak meg, minden egyes napon megtapasztalták a borzalmak borzalmát.”
Főrabbink azonban arra is felhívja a figyelmünket: „E sötétségben apró fények is voltak, melyek ma is ragyognak. Hősies emberi cselekedetek, melyek dacolva a veszéllyel az üldözötteket mentették. Erre is emlékezzünk, ezt mindenkor ünnepeljük!”
