Kezdetben januárban tartották, időpontja a negyedik század végétől helyeződött december 25-re. A 16. században a reformáció hatására kezdett egyre inkább elterjedni a karácsony. Ekkor már az emberek az otthonaikban is karácsonyfát állítottak, melyre különböző, szimbolikus díszeket helyeztek.
Már a kereszténység előtti időkben is mágikus erejűnek vélték az örökzöld fenyőfákat, mivel ezek a téli hidegben sem fagynak meg, és zöld leveleiket sem veszítik el. A fenyő a keresztények szerint az örökkévalóság szimbóluma, a háromszög a Szentháromságra utal, illetve az emberi élet céljára, a mennyországba kerülésre.
Gömb alakú díszek: A gömb a teljességet jelképezi, a gömbdíszek pedig a Földet és a bolygónkat körülvevő kilenc másik égitestet szimbolizálják. Fontos ezért, hogy legalább kilenc gömbdísz biztosan legyen a karácsonyfán.
Ragyogó csillag: Amíg a gömb alakú díszek a bolygókat jelképezik, addig a csillag – csúcsdísz formájában a karácsonyfa tetején – a Nap szimbóluma. A keresztények szemében pedig egyben a Jézus születését jelző betlehemi csillag jelképe.
Ezüst: Az ezüst árnyalatai a Hold szimbolikus színei. Egyben a gazdagságé is, ezért érdemes néhány ezüstszínű gömbdísszel is ékesítened a karácsonyfát.
Arany: Az arany és az ezüst a férfi és a nő, valamint a Nap és a Hold színe. A gazdagságot idézi, ezért minél több van belőlük a fán, annál szerencsésebb évre számíthatsz a babona szerint.
Piros: A piros a termékenység, az élet és a halál, az Újszövetségben pedig a bűn, az engesztelés, a vezeklés, valamint az áldozat jelképe. A karácsony egyik legkedveltebb színe, mellyel azonban óvatosan bánj: a túl sok piros feszültséget kelt, és könnyen terhessé válhat.
Szaloncukor: Ez a hagyományos édesség, mely az angyalokat és segítőiket testesíti meg, nem hiányozhat egyetlen karácsonyfáról sem. A szaloncukor francia eredetű őse már a 15. században megszületett, hozzánk azonban csak a 19. században jutott el német közvetítéssel.
Csillagszóró: A ragyogó fényű csillagszóró a betlehemi csillag jelképe, mely Jézus születésének hírnöke volt, és amely mutatta az utat a napkeleti bölcseknek. A csillagszóró emellett a folytonosan fellángoló, majd kihunyó élet szimbóluma.
Dió: Kezdetben nem díszítették olyan pazar módon a karácsonyfát, mint manapság. Csupán termések és szalagok kerültek rá. A dió ma is fontos karácsonyi jelkép: a bölcsességet szimbolizálja.
Alma: A karácsonyfát a néprajzkutatók összefüggésbe hozzák a Tudás fájával, melyről Ádámnak és Évának nem szabadott volna ennie. Karácsonykor az alma az eredendő bűnre és a tudás megszerzésére emlékeztet.
Gyertya: A gyertya a keresztény vallásban Jézust jelképezi. Miközben fényt ad, maga is megsemmisül, ahogyan Jézus is meghalt azért, hogy halálával megváltsa az emberiséget. A láng, a kanóc és az olvadó viasz a Szentháromságnak felel meg, a test, a szellem és a lélek együttese.
Harang: A harang az angyalok érkezését jelzi, és a karácsony hangulatát idézi. Hangja rezgésbe hozza a levegőt, és ezzel pozitív energiával tölti meg környezetét. A pogányok démonűző hatást tulajdonítottak neki.
Forrás: Femina
