„Nagyon becsüljétek meg azokat, akik szeretnek benneteket, akik jó szívvel vannak irántatok. Ne bántsátok, ne szidalmazzátok őket, ne váljatok el tőlük haraggal, mert nem tudjátok, nem az lesz-e utolsó cselekedetek letartóztatásotok előtt, s úgy is maradtok meg az ő emlékezetükben!” – Alekszandr Szolzsenyicin, Nobel-díjas orosz író soraival kezdte dr. Kiss László, Óbuda-Békásmegyer polgármestere beszédét a kommunizmus áldozatainak emléknapján.
Mint mondta, nemigen tudunk, mit hozzá fűzni e gondolatokhoz, hiszen az írónál hitelesebben – aki a Gulag kényszermunkatáborok borzalmait átélte és megismertette a világgal – leírni senki nem tudja azokat az időket. Az időket, amikor a ház előtt megálló fekete autó a rettegés szimbólumává vált nemzedékek számára, amikor minden indokolás nélkül tömegeket tartóztattak le, hurcoltak el.
Azoknak a honfitársainknak a sorsát idézzük fel e napon, akiket ártatlanul vádoltak meg, bélyegeztek meg, küldtek kényszermunkatáborokba, ahonnan sokuk soha többé nem térhetett vissza. Hiszen azok az idők Magyarországot sem kerülték el. A kommunista önkénynek több mint nyolcszázezer magyar ember esett áldozatul.
A különleges helyzet miatt nem róhatjuk le közösen tiszteletünket, de otthon mindannyian szentelhetünk időt arra, hogy felidézzük azokat az éveket akár közeli családtagjaink körében. Hiszen a harmadik kerületben, az Árpád fejedelem útja és a Lajos utca közötti parkban álló, A szovjet megszállás áldozatainak emlékműve arra is felhívja figyelmünket: meg kell emlékeznünk arról, hogy a bebörtönzött, kényszermunkára hurcoltak szerettei szintén mind-mind szenvedői voltak azoknak az időknek. Az aggódó szülők, a magukra hagyott házastársak, a szülők nélkül felnövő gyermekek.
Február 25-én mindannyiuk emléke előtt hajtunk fejet. 1947-ben e napon tartóztatták le Kovács Bélát, a Független Kisgazdapárt akkori főtitkárát a megszálló szovjet katonai hatóságok jogtalanul, majd a Szovjetunióba hurcolták, ahol nyolc évet töltött fogságban. Mártíromsága szimbóluma lett mindazok sorsának, akiket ártatlanul vádoltak meg vagy politikai, vallási hovatartozásuk miatt a hatalom kegyetlenül megbüntetett, hallgatásra ítélt, megbélyegzett.
„Február 25-én a közös megemlékezés része, hogy a magyar iskolákban rendhagyó történelemórákat szentelnek e szomorú időszaknak. Hisszük, ha gyermekeink megismerik a valóságot, levonják a tanulságokat, sokat tettünk azért, hogy mindez soha ne ismétlődhessen meg!” – közös felelősségünket és kötelességünket említve zárta dr. Kiss László megemlékező gondolatait.
A Szovjetunióban volt magyar Politikai Rabok és Kényszermunkások Szervezetének (SZORAKÉSZ) videójában korábban rögzített vágóképek láthatók.
