Egy istenséggé vált házikedvenc, akinek imádjuk a függetlenségét
Talán nincs még egy állat, amely ennyire különös helyet foglalna el az emberi történelemben, mint a macska. Egyiptomban már évezredekkel ezelőtt megjelent az emberek mindennapjaiban és vallásában, Bastet istennő alakjában pedig valóságos kultusz épült köré. A macska azonban nem maradt a templomok és sírkamrák lakója: végig kísérte az emberi civilizációt, őrizte a gabonát a rágcsálóktól, beköltözött a házakba, majd egyszer csak beköltözött a szívünkbe is.
Talán éppen azért szeretjük ennyire, mert miközben elfogadja a társaságunkat, megőrzi a szabadságát. A macska nem alkalmazkodik feltétel nélkül hozzánk. Inkább megtanít bennünket arra, hogy a szeretethez nem feltétlenül tartozik birtoklás.
A macska ma már sok millió ember számára családtag. Európában több mint százmillió házimacskát tartanak, Magyarországon pedig nagyjából 2,3 millió macska élhet háztartásokban. És ha valaki egyszer járt Isztambulban, tudja, hogy vannak városok, ahol a macska már szinte közösségi intézmény: a török metropolisz utcáin élő állatokat lakók és üzlettulajdonosok etetik, gondozzák, óvják, és a város sajátos kultúrájának részévé váltak.
A macska különös módon egyszerre tud személyes és közösségi társ lenni. Egy doromboló állat a kanapén magánügynek tűnik, egy utcai cica élete viszont már arról árulkodik, milyen viszonyban vagyunk általában azzal, ami kiszolgáltatottabb nálunk.
Magyarországon ugyanakkor a macskaszeretetnek van egy fájdalmas oldala is. A háztartásokban élő állatok mellett hatalmas számú kóbor és elvadult macska élhet az országban; pontos országos adat nincs, de a szakemberek becslései több millió állatról szólnak.
Ennek egyik legfontosabb oka a nem kívánt szaporulat: egyetlen ivaros nőstény és utódai rövid idő alatt rendkívül nagy állományt képesek létrehozni. Ezért az ivartalanítás nem valamiféle kényelmi szolgáltatás, hanem a felelős állattartás egyik legfontosabb eszköze. Az állatvédő szervezetek tapasztalatai szerint a megelőzésre fordított pénz és energia sokkal kevesebb szenvedéssel jár, mint amikor már megszületett, gazdátlan almok százainak kellene otthont találni. Az állatok jólétéért tehát nem elég rajongani: a döntéseinknek is felelőseknek kell lenniük.
Óbudán is létezik ennek a gondoskodásnak a közösségi oldala. Az önkormányzat 2025-ben állatvédő civil szervezetekkel együttműködve gyűjtött adományokat rászoruló kutyák és macskák számára, és a támogatott szervezetek között ott volt a Macskaárvaház Alapítvány és a Hang a hangtalanokért Alapítvány is. A kerületben pedig több olyan állatorvosi rendelő működik, ahol a macskák speciális ellátást is kaphatnak: az Állati Doktorok Rendelője például külön macskagyógyászati és sebészeti ellátást biztosít, a Búza utcai rendelő pedig Óbuda-Békásmegyer szívében várja a kisállatokat.
A macska világnapja ezért talán arról szólhat a leginkább, hogy a szeretetnek van gyakorlati oldala is. Lehet rajongani a kölyökmacskákért, lehet nevetni azon, hogy a macska valójában a lakás gazdája, miközben mi csak a rezsit fizetjük, és lehet csodálni az isztambuli cicák királyi életét. De ha valóban szeretjük őket, akkor gondoskodunk róluk akkor is, amikor ez már nem olyan aranyos: ivartalanítunk, oltatunk, gyógyíttatunk, nem dobjuk ki az állatot, és nem hagyjuk, hogy a nem kívánt szaporulatból újabb szenvedő állatok szülessenek. A macska ugyanis évezredek óta megtalálta a helyét mellettünk és korrekt módon alkalmazkodott hozzánk. Úgy tisztességes, hogy a kölcsönösség jegyében mi is megteremtjük a feltételeit annak, hogy ők is boldogon élhessék az életüket velünk.
