A zene az emberiség legrégebbi közös nyelve
A zene szinte egyidős az emberiséggel, vagy talán még régebbi. Jóval az írás, a könyvek vagy akár a szervezett államok megjelenése előtt is ott volt az emberek életében. A ritmus valószínűleg előbb született meg, mint az első dallam: egy szívverés, egy dobbanás, egy közösen végzett munka üteme. Azóta a zene végigkíséri az emberi történelmet. Jelen van a születésnél és a búcsúzásnál, az ünnepeknél és a gyászban, a közösségek kialakulásánál és az egyéni önkifejezésben. Kevés olyan dolog létezik, amely ennyire állandó társa lenne az embernek.
A zene különlegessége abban rejlik, hogy egyszerre szól az érzelmekhez és az értelemhez. Örömet, bánatot, sikert, veszteséget, reményt, hitet és humort csempész az életünkbe, miközben olyan érzéseket is képes megfogalmazni, amelyekre gyakran szavakat sem találunk. Nem véletlen, hogy a világ minden kultúrája létrehozta a maga zenéjét, miközben minden kultúra érti/érzi más kultúrák zenéjét. A dallamok, a ritmusok és a hangszerek különböznek, de az igény ugyanaz maradt: kapcsolatot teremteni egymással és önmagunkkal.
A zenét gyakran az emberiség közös nyelvének nevezik, és ebben több van egyszerű költői képnél. Egy dallam akkor is hatni tud ránk, ha nem értjük annak a népnek a nyelvét, amely létrehozta. Ugyanakkor a zene matematika is. Hangközök, arányok, harmóniák és diszharmóniák, frekvenciák, ismétlődő mintázatok és szabályrendszerek alkotják azt a szerkezetet, amelyre az érzelmek épülnek. Talán éppen ez teszi ennyire egyetemessé: egyszerre szól az ember szívéhez és a világ rendjét kereső értelméhez.
A zene világnapján érdemes arra is gondolni, hogy a rezgés nemcsak a hangszerek és az emberi hang sajátja. A természet tele van ritmusokkal és ismétlődő mintázatokkal. A tudomány ma már a csillagok, bolygók és galaxisok, vagy épp ellenkezőleg, atomok, elektronok, qwarkok különböző rezgéseit is képes mérni és hangokká alakítani. Természetesen ezek nem zeneművek a szó hagyományos értelmében, mégis ugyanarra emlékeztetnek bennünket: a világunk mozgásból, hullámokból és rezgésekből épül fel. Talán ezért érezzük olyan természetesnek a zenét. Nem kívülről érkezett az életünkbe, hanem kezdettől fogva része annak a világnak, amelyben élünk.
