„Egy népnek nemzeti léte fő feltételeiért, nemzeti eszméiért folyó harca, amelynek zászlajára a függetlenség, szabadság, egyenjogúság van írva, nem lehet ellenforradalom.”
Az idézett sorokat Nagy Imre romániai fogvatartásának hónapjaiban írta. Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverése után ugyanis az egykori törvényes miniszterelnököt társaival és családtagjaikkal a romániai Snagovi-tó partjára deportálták.
Nagy Imrét Magyarországra koncepciós perének idejére szállították vissza, amelynek során halálra ítélték. Nagy Imrét és mártírtársait kivégzésük után jeltelen sírokba földelték el.
Majd több mint harminc esztendő elteltével, 1989. június 16-án temették őket újra, méltó módon. Azóta minden évben június 16-án, az 1956-os forradalom mártírjainak emléknapján a megtorlás minden áldozatának emléke előtt fejet hajtunk.
