Harsányi Mária, az Óbudai Társaskör igazgatója a Fővárosi Közgyűlés november 17-ei ünnepi ülésén több évtizedes magas színvonalú kultúraközvetítői munkájáért, valamint a magyar zeneművészetért végzett példaértékű tevékenységéért Budapestért-díjat vehetett át Tarlós István főpolgármestertől.
Miért van az embernek olyan érzése, mintha az Óbudai Társaskör már legalább száz éve a kerület egyik kulturális alapintézménye lenne?
Bizonyára azért is lehet ilyen érzése az embernek, mert kétszáz éves épületben vagyunk, aminek van egy kisugárzása. Meg talán azért is, mert ezen a helyen már az ókortól kezdődően mindig volt épület, római kori villa, középkori kocsma, majd az 1816-tól 1818-ig tartó időszakban Óbuda mezővárosa itt építette fel fogadóját és kávéházát. Annak az eredeti klasszicista épületnek a formáit hozta vissza azután az a felújítás, amelyik 1977-től 1987-ig tartott. Ez az épület tehát nagyon jó kisugárzású helyen áll, amely egyfajta folytonosságot mutat abban a tekintetben is, hogy1945 után elkezdődött itt egy művelődési házi élet. Már akkor létrejöttek olyan tevékenységek, amelyek máig hatnak. Ilyen volt Till Ottó Óbudai Kamarazenekara, amely ma már 63 éves, vagy a Varga Károly alapította zenei klubok, de a kiállítások, az irodalmi estek sem ma kezdődtek.
Aztán az évtizedek során olyan zenekarok találtak nálunk otthonra, mint a most 40 évessé lett Budapesti Vonósok, a 37 éves Budapest Ragtime Band és a jövőre 55 éves Liszt Ferenc Kamarazenekar. Gondolom, ha valaki erre érzékeny, akkor mindez olyan légkört teremt számára, amely a hagyományok megőrzését, de egyben mindig a megújulás érzését is kelti. Természetesen azért is beszélhetünk egy ilyen szép folytonosságról, mert Óbudának a mindenkori vezetése fontosnak és támogatandónak tartotta az itt folyó zenei, művészeti, közművelődési tevékenységet.
Sikerült hozzátenni
A kultúraközvetítői munkáját, illetve a magyar zeneművészetért végzett példaértékű tevékenységét vajon miért választhatták ketté az elismerés indoklásában?
Szép, hogy ezt így kettéválasztották, ami engem mélyen megérintett. De persze ez a két dolog a valóságban szorosan összefügg. A kultúraközvetítés területén 1982 óta dolgozom itt Óbudán. E három és fél évtized alatt rengeteg koncertet „kultúraközvetítettem”. És, hogy főleg miért koncerteket? Azért, mert a zene mindig nagyon fontos volt a ház életében, kezdve a Frankel Leó Művelődési Házas időktől a Zichy-kastélyos éveken át az Óbudai Társaskörig. Nem véletlen, hogy amikor a Fővárosi Tanács profilokat adott a művelődési intézményeknek, akkor mi a zenei profilt kaptuk. Úgy gondolom, hogy a díjjal azt ismerték el, hogy az én 35 éves munkám és lassan 10 éves intézményvezetésem során sikerült ehhez a hosszú történethez nekem is hozzátennem egy keveset. Kezdve a sort a Zichy-kastélyos jazz kluboktól, jazz koncertektől, a Zsarátnok együttes balkáni táncházán, az Európa Kiadó koncertjein át a Mini együttes nyári klubjáig. Folytatva a Fiatal Zeneszerzők Csoportja koncertjeinek szervezésével, az Anima Musicae Kamarazenekar felkarolásával, a nagysikerű Seress-est létrehozásával, a Budapest Bár Fényes Szabolcs cd-jének megvalósításával.
Otthonos hangulat
Jövőre 30 éves lesz az Óbudai Társaskör. Milyen korszakát éli ma az intézmény?
A felújítás utáni életünket 1988. október 1-jén kezdtük itt el a Zene Világnapján, és azóta is mindig ebben az időpontban kezdjük az évadot. Soha nem élte könnyű korszakát a ház, mert ha mindig magas szinten kívánjuk működtetni az intézményt, akkor állandóan résen kell lenni, miközben a körülmények nem mindig könnyítenek a helyzeten. Ha csak az elmúlt néhány évet nézzük, sokkal több zenei intézmény működik a fővárosban, mint régen. Felújították a Zeneakadémiát, ott van a Művészetek Palotája, a BMC, a Vigadó, újabban a Várkert Bazár, amely intézményekkel a verseny erős lett és nem lankad. És ez nemcsak zenei téren van így, hanem például az általunk nagyon szívesen rendezett zenés irodalmi estek is megszaporodtak. Ugyanakkor nekünk van Technikatörténeti Szalonunk, ami máshol nincs. Nagyon fontos és jó elkezdeni új dolgokat, amelyeket aztán majd mások átvesznek, de elsőként kitalálni valamit, az nagyszerű dolog. Azt gondolom, hogy soha nem voltak könnyű évek, de az itt dolgozóknak sikerült mégis mindig fenntartani az intézmény színvonalát, a közönség érdeklődését. Hiszen mi valójában azért vagyunk, hogy esténként ide jöjjenek az emberek. Budapest egyre nagyobb kulturális kínálata miatt ez az időszak nehezebb ugyan, de a minőségi műsorkínálat mellett én nagyon fontosnak tartom a kedvességet, a segítőkészséget, az otthonos hangulatot, amit a közönség értékel is. Én úgy gondolom, hogy ez egy olyan ház, hogy szerelmesnek lehet lenni belé. Ha a mindenkori vezetőn kívül, mert neki kötelező, ezt minél több munkatárs érzi, annál jobb időszakát éli az intézmény.
Egyensúlyt találni
Immár tíz éve irányítja az Óbudai Társaskört. Milyen volt annak idején átvenni a feladatot Merényi Judittól, és mennyiben változott a Társaskör tevékenysége?
Nem volt könnyű tíz évvel ezelőtt egy olyan intézményt átvenni, amely nagyon szeretett volt, odafigyeltek rá, ezért vigyázni kellett ennek a rangnak a megőrzésére is, de közben frissíteni, újítani is kellett. Mások is ezt élik át, akik ilyen nagymúltú intézmény vezetését veszik át, vagy is meg kell találni a hagyomány, az állandóság és a változtatás közötti egyensúlyt. Ez nem könnyű, de a sok nehézség mellett szerencsésen alakultak a dolgok, így sikerült megtartani az intézmény rangját. Tudtunk új közönséget becsalni, nem elveszítve közben a régi látogatókat, hiszen sokan járnak ide, szinte haza, évtizedek óta.
Ünnepi házimuzsika
Jövőre 200 éves lesz az épület és 30 éves az intézmény itt Óbuda szívében. Készülnek-e valami különlegessel ebből az alkalomból?
A 200 éves épülettel összefüggően megjelenik majd egy tanulmánykötet, amely a ház különböző korszakait dolgozza fel. Egy másik kiadvány is napvilágot lát majd ebből az alkalomból, amely a 30 éves Társaskörről szól, s amelynek egy cd-melléklete is lesz. Ezt az egészet pedig iBook formában is megjelentetjük, ami zenéket, fotókat és videókat tartalmaz majd, amelynek segítségével egy virtuális sétát lehet tenni a 200 éves házban. Mindezt 2018. október 1-jén, a Zene Világnapján tervezzük a közönség elé tárni, amikor az új évadot kezdjük. Az egy ünnepi házimuzsika lesz az itt otthonra lelt zenekarok közreműködésével.
Bodzay Zoltán
–
