“Van az emberi szívnek egy halk szavú és előkelő vendége néha: az emlékezés.” E gondolat jegyében fogalmazta meg Varga Mihály gondolatait. A közel száz fő előtt elmondott beszédében felidézte a korabeli eseményeket. Hangsúlyozta, hogy a magyarok e vészterhes időkben az ígéretek ellenére nem kaptak segítséget, így a vereség elkerülhetetlen volt, magukra maradtak a pesti srácok.
A helyszínre utalva azt mondta, a Kiscelli kastélyt erődként használták a szovjetek ellen. A Vörösvári útról szovjet harckocsi lőtte az épületet. Az elbeszélések szerint egy hadnagy tartott ki egy szakasznyi katonával e helyütt. Háború volt, hadüzenet nélkül. Az eseményeket szemlélő európai közvélemény felháborodott, de tétlen maradt. Ennek következtében újra a félelem, a sötétség és a terror kora telepedett Magyarországra. Azért fontos az erre való emlékezés, mert nélküle nem létezhetne nemzet, de nemcsak emlékezni kell, hanem tanúságot is tenni azok mellett az értékek mellett, amelyeket az 1956-os forradalom újra megerősített.
Varga Mihály a jelen küzdelmeiről is szólt. Úgy fogalmazott, ma is komoly döntések előtt áll az ország, kihívásoknak kell megfelelnünk. Ma nem lőnek bennünket, nem arról van szó, hogy élni vagy halni. Ma már szuverén módon hozhatunk döntéseket, s mint 1956-ban, most sem engedjük, hogy mások mondják meg, mit tehetünk. Az európai hitet és létformát ma olyan ismeretlen veszély fenyegeti, amire nem volt eddig példa. Idegenek soha ilyen könnyen nem jutottak be Európa határai mögé, mint manapság. Európa vezetői eközben kontinensünk gyenge arcát mutatják. A menekültekkel együttérzünk, de nem hagyhatjuk, hogy a hullámok átcsapjanak a fejünk felett. Mi Magyarországot a magyarok országának akarjuk megtertani. Határaink védelme adhat nekünk biztonságot – jelntette ki. Leszögezte, nem fogadjuk el a ránk kényszeríteni tervezett kvóta rendszert.
Beszédét követően az egybegyűltek Endrédy Gábor színművész előadásában meghallgathatták Zas Lóránt, Novemberben című költeményét. Elsőként Varga Mihály, majd az önkormányzat, a jelenlévő pártok és társadalmi szervezetek helyezhették el az emlékezés koszorúit. Ezt követően a részvevők mécseseket gyújtottak.
