Már hagyománya van annak, hogy a nemzetközi nőnapon, március 8-án nem csupán a nőkhöz szólunk – inkább közös ügyeinket, egymás támogatásának a lehetőségeit vesszük számba. Idén sincs ez másként, miközben köszöntjük a nőket, közös és egyéni felelősségeinkről sem feledkezünk meg.
Az elmúlt három év különleges terheket rakott mindannyiunkra. A még korántsem lecsengett világjárvány nehézségei, után több mint egy éve erőszakos háború dúl a szomszédos Ukrajnában, civileket, katonákat; nőket, gyerekeket, férfiakat veszítünk el, miközben városok tűnnek el örökre a földszínéről.
Kutatók és laikusok többsége egyetért abban, hogy az olyan különlegesen súlyos helyzetekben, mint egy, a szinte az egész világon végigsöprő járvány vagy mint az otthonokat sem kímélő háborúk, a nőkre különlegesen súlyos terhek nehezednek. Akár hivatásukban, akár tágabb, szűkebb környezetükben állnak helyt, többnyire ők támogatják a veszteségeikben gyászolókat is, miközben akár maguk is éppen elsiratnak valakit vagy valamit.
S mivel mindezt tudjuk, hát ismerjük is el, és támogassuk mindazokat ‒ és így egymást is ‒, akik részt vállalnak a közös terhekből, legyen szó bármekkora közösségről is. Akár családjukban, akár a munkahelyükön, akár helyi közösségeikben nyújtanak támaszt, vegyük észre, ha olykor ők is támaszra szorulnak.
Óbuda-Békásmegyer közösségében ennek a cselekvő szolidaritásnak példamutató hagyománya van. A szakembereink mellett az önkéntesek okos, összehangolt segítségnyújtása a pandémiás karantén idején biztosította például, hogy a kerületben csak azért senki se szenvedjen hiányt, mert egyedül, segítség nélkül él.
Ahogyan Ukrajna megtámadásakor is a harmadik kerületi munkatársak és lakosok az országban az elsők között voltak az adománygyűjtésben éppúgy mint a menekültek ellátásának megszervezésében. Szintén itt említhetjük, hogy az egyre jobban ellehetetlenülő pedagógus társadalom mellett is kiállt nem csak a önkormányzatunk, hanem a szülők közössége is, még akkor is, ha akcióikkal olykor átmenetileg némi terhet is helyeztek a családok vállára.
Higgyünk ebben az erőben, ismerjük el azokat, akik erőfeszítéseket tesznek értünk, és vegyük észre, ha éppen értük kell erőfeszítéseket tennünk. Így lesz hiteles szeretetünk és tiszteletünk kifejezése. Nem csak nőnapon.
