Nem sokkal a második világháború befejezése után, 1945. decemberében született az akkori magyar kormány rendelete, melynek értelmében a kollektív bűnösség elve alapján hazánk területéről a német nemzetiségű lakosokat ki kell telepíteni. Ez vonatkozott mindazokra, akik az 1941. évi népszámláláson német nemzetiségűnek vagy német anyanyelvűnek vallották magukat.
A rendelet értelmében több mint 200 ezer magyarországi sváb lakost költöztettek kényszerrel Németországba. Ezeknek az embereket egyik napról a másikra megfosztották otthonuktól, földjüktől, vagyonuktól – mindennemű kártérítés nélkül –, csupán egyetlen batyunyi személyes tárgyat vihettek magukkal az ismeretlenbe.
Óbuda-Békásmegyeren évszázadok óta hagyományosan nagy létszámú sváb közösség élt, így a kegyetlen rendelet különösen érintette a második világháború után itt élőket. Békásmegyer, német nevén Krottendorf összlakosságának 92 (!) százalékát zárták marhavagonokba, és telepítették Németországba.
Január 19-én, az emléknapon nemcsak a hazai német kisebbség tagjai, hanem valamennyien gyászolunk. És abban a reményben emlékezünk, ha nem felejtünk, és német ajkú honfitársaink megrázó történetét továbbadjuk gyermekeinknek, soha több nem fordulhat elő hasonló tragédia.
