„Mert ami elmúlt, az csodásan kísért az én dalomba még,
Mert aki meghalt az időben, úgy van fölöttem, mint az ég.”
Hisszük, hogy eltávozott szeretteink mindaddig velünk maradnak, míg emlékezünk rájuk, míg meghitt, közös élményeink képei elevenen élnek bennünk Hisszük, és ebből merítünk vigaszt és reményt gyászunkban, – vallási és világnézeti meggyőződésünktől függetlenül, – ha nem is tudjuk ezt az alkotóművészet pontosságával, ahogyan Kosztolányi Dezső teszi, megfogalmazni.
November 1., mindenszentek napja és november 2., halottak napja az emlékezés ideje, ilyenkor különös figyelemmel fordulunk az elmúlás gondolata felé, mécsest gyújtunk az elhunytak tiszteletére, elmélkedünk arról, mit hagytak reánk és talán azon is, nekünk mi dolgunk e földön. És mindezek által biztatást és támogatást kapunk mi magunk is: „Mert ami elmúlt, az csodásan kísért az én dalomba még…”
