„Túlzás nélkül mondhatom, a kerületben minden egyes utcakőhöz köt valamilyen emlék” – mondja a beszélgetésünk elején Dr. Csókay András arról, hogyan is kötődik ő Óbudához. „Hiszen itt nőtt fel az öt gyermekem, itt élek 28 esztendeje.”
Öt gyermek felnevelése önmagában is kalandokban és kihívásokban gazdag életet ígér… Csókay András azonban újabbakat is keres, keresett. Miután elvégezte a műszaki egyetemet, beiratkozott az orvosi karra.
„Szép hivatás a mérnöki, a mai napig azt mondom, de bennem akkoriban egyre jobban erősödött az a gyermekkori vágy és elhívás, hogy nekem itt, az orvosi pályán a helyem. Bevallom, ezek már nem a gondtalan egyetemi évek voltak, hiszen két kisgyermekes édesapaként végeztem. De nem is példátlan ez, minden évfolyamban van egy-két ilyen csodabogár.”
Hogy a Magyar Honvédség Egészségügyi Központ idegsebészeti osztályának vezetője valóban e pályára teremtődött, egész életútja bizonyítja. Hiszen a többi között, évtizedekkel ezelőtt kifejlesztett egy új műtéti technikát súlyos koponyasérültek kezelésére, másfél éve pedig ő vezette azt a 18 fős magyar orvoscsoportot és a 10 tagú szakembergárdát, mely eredményesen szétválasztott egy bangladesi fejüknél összenőtt ikerpárt. Ő mégsem ezek közül említ, amikor arról kérdezzük, mit tekint hivatása legszebb és egyben legnehezebb kihívásának.
„Az idegsebész naponta találkozik, dolgozik az élet-halál határmezsgyéjén járókkal, oly nehéz helyzetekben találjuk betegeinket és magunkat a műtéteket követő időszakban. De ez hatalmas lehetőség is. Lehetőség a találkozásra Istennel. Persze, igaz ez minden orvosi szakmára, de a miénkre valahogyan különösen.”
Sőt, a 64 éves Csókay András vallja, valójában gyógyítók vagyunk mindnyájan; ők, orvosok legfeljebb a test kezeléséhez is értenek valamelyest. S gyógyító, aki akár egy jó szóval is vigaszt tud nyújtani olvasóinak, tanítványainak, szomszédjának, barátjának… a lélek gyógyítója. De András szomorú ellenpéldát is említ, és külön kéri olvasóinkat, hogy semmiféle, a nevével reklámozott terméket ne vásároljanak, mert ezekről csalók állítják, hogy neki bármi köze is lenne hozzájuk.
„S soha nem volt nagyobb szükség arra, hogy valamennyien gyógyítókká váljunk, e világjárvány sújtotta időben oly sok az elkeseredettség. Egyszer engem is elért a kilátástalanság érzése. De azóta tudom azt is, igazak a szentírás szavai, »Akik Istent szeretik, minden a javukra válik.« Ez akkor történt, amikor a kisfiamat elveszítettem, természetesen, nem azonnal éreztem így én sem, de ma már tudom, a gyermekem jó helyen van…”
Csókay doktor azt mondja, tanulnunk kell a mostani helyzetből, ráébrednünk, hogy elhalasztottuk, amit meg kellett volna tennünk, másra használtuk a tehetségünket, mint amire kellett volna.
„Így nem csak a megtiszteltetésnek örülök, melyet az Óbuda Díszpolgára cím jelent, hanem a lehetőségnek is, hogy a kitüntetéssel járó jutalmat felajánlhatom a harmadik kerületi önkormányzat Koronavírus Védelmi Alapjának a veszélyhelyzet elhárításának támogatásához. Most a segítségnek van itt az ideje, ünnepelni ráérünk később is.”
Kiemelt kép forrása: https://bit.ly/3cyeVve
