2015. szeptember elején megkezdődött a Katonavárosi Amfiteátrum környezetében közvilágítással ellátott gyalogos sétány kialakítása, az Óbuda-Békásmegyer Önkormányzat és a Budapesti Dísz- és Közvilágítási Kft. közös beruházásában. A tervezett sétány a megfelelő burkolatok, pihenőhelyek kialakításával, a környező zöldfelület rendbetételével és közvilágítás kiépítésével biztosítja az épített örökség környezetének belvárosi miliőhöz illeszkedő hangulatát. A Promenád átalakítása kapcsán elbontásra került stíl kandeláberek felújítás után kerülnek elhelyezésre a sétány mentén, kiemelve a terület hangsúlyos elemeit. A sétány kialakításával a körszínház a Viador utca és Pacsirtamező utcai sarok kivételével körbejárhatóvá válik, illetve kis mértékben változik a parkolási rend a Szőlő utcában. A projekt várhatóan 2015 novemberére készül el.
Katonavárosi Amfiteátrum – Történeti háttér
Pannonia s egyben a birodalom Alpoktól északra fekvő területeinek legnagyobb római körszínháza az aquincumi katonai amfiteátrum. Formája elliptikus, és egy természetes mélyedés helyén alakították ki. Az ásatások szerint ezt a mélyedést az Aquincumban állomásozó légió már az 1. századtól használta katonai gyakorlótérnek. A többi dunavidéki amfiteátrumhoz hasonlóan ez is földamfiteátrum volt. A nézőteret földtömegre építették, mindössze huszonnégy U alakú falrész és a pódiumfal épült kőből. Egy építési felirat szerint a gyakorlóteret 145 táján, Antonius Pius császár uralkodása alatt építették át kőamfiteátrummá. Az építési munkát a Legio II Adiutrix műszaki alakulata végezte.
A 131,84 m hosszú és 108,42 m széles tojásdad alakú épület valószínűleg a természetes terepmélyedést kihasználva épült a katonai város déli peremén. A cavea mintegy tizenkét-tizenháromezer néző befogadására volt alkalmas, nem tartozott tehát a legnagyobbak közé, viszont az aréna méretei – 89,59 x 66,11 méter – rendkívüliek: nagyobbak, mint a Colosseum küzdőterének arányai.
A IV. század vége felé az amfiteátrum bejáratait elfalazták, ezáltal jól védhető erődítménnyé alakították át. Az elzáró falak feletti pusztulási rétegből római érmek kerültek elő, ami arra mutat, hogy az erőd még a római uralom idején elpusztult. Ezután a népvándorlás népei használták a kitűnően védhető épületet. A hatalmas földépítmény túlélte a népvándorlást, és a magyar honfoglalás idején az „Attila városában” (azaz Aquincumban) megtelepedő magyar fejedelmek számára is a katonavárosi amfiteátrum mutatkozott a legjobban védhető vezéri szálláshelynek. A középkori források emlegette „Kurszán-várát” a kutatás hitelt érdemlően azonosította az amfiteátrum ekkor még minden bizonnyal emeletnyi magasságban álló maradványaival.A magyar középkor folyamán aztán a még mindig álló falak között (erről egy 1606-ban készült metszet tanúskodik) valamiféle börtön és talán kivégzőhely lehetett, amint a feltárás során előkerült vasbilincsek és fejetlen csontvázak tanúsítják. Erre utalnak az amfiteátrum helyének XVII-XVIII. századi nevei is: Sintérhegy, Galgenberg.
A XIX. század elején azután beépítették az ekkor Királyhegynek nevezett romterületet; az itt épült házak pontosan kirajzolták az amfiteátrum körvonalait. Ennek ellenére a régészeti kutatás csak viszonylag későn, 1925-ben azonosította a maradványokat; az időközben feltárt másik aquincumi amfiteátrum ismeretében ugyanis senki sem feltételezte, hogy a határvidéki városban két körszínház is működött. Az 1935-1940 közötti teljes feltárás során azután napvilágra kerültek a helyenként még 2-2,5 méter magasan álló falak. Ma látható, helyenként rekonstruált formáját 1940 és 1942 között nyerte el az épület.
