A főváros egyik különös pontja az óbudai Flórián tér: nem működik valódi térként, az emberek leginkább átsietnek rajta, csupán négy irányból zúduló hatalmas forgalom kereszteződéseként értelmezhető.Pedig már a római korban fontos helyszín volt, a felüljáró alatt, némileg eldugva áll az egykori katonai tábor nagy fürdője – Thermae Maiores –, az üzletközpont mögötti piac pedig már a középkorban bizonyosan ott működött. Bár afféle központként tekinthetünk a mai Fő térre, a Flórián környéke is voltaképpeni alközpontként működött régóta: a panelházak építése előtt is fontos csomópontban a múlt századfordulótól üzletházak, a Flórián mozi és egy kávéház is állt. És noha a nyomorúságos viskókkal és polgárházakkal, templomokkal megszórt tágabb területen már a két világháború között megindultak a bontások – a leendő Árpád híd előkészítéseként –, a településszerkezetre a végső csapást a Kádár-kor nagyszabású várostervezési elképzelései mérték. A viszonylag organikusnak mondható fejlődést, amelynek során létrejöhetett volna egy emberléptékű, működő tér, keresztbehúzta a régi üzletház lebontása, a kereszteződés hatalmas méretűvé duzzasztása, majd a nyolcvanas évekre a dupla felüljáró megépítése. Jelenleg egyfajta városi vákuumként tekinthetünk a térre: a méretes gyalogos-aluljárót, a több mint öthektáros, parknak csúfolt ürességet – lepusztult játszóhelyekkel, biciklipályával és méretes autóparkolóval –, meg a néhány romot körben panelházak szegélyezik. A hatvanas években egyébként tervben volt, hogy a mai park helyén tizenöt–húszemeletes pontházakat, lepényépületeket húznak fel, kerületközponttá formálva a teret. Hála istennek ebből a túlzó elképzelésből nem lett semmi – mondta lapunknak a fiatal településmérnök, Balla Viktória. A Budapesti Corvinus Egyetemen végzett szakember tavaly ugyanis diplomatervet készített a Flórián térre, amelyet a Magyar Urbanisztikai Társaság decemberben díjjal jutalmazott, és a Fővárosi Városképvédelmi és Városfejlesztési Tanácsnoki Iroda is elismeréssel honorált.
„A városi léptékből indultam ki, és a szerves fejlődés szempontjait vettem figyelembe: nem lehet csak úgy lerakni ide épületeket, és kijelenteni, hogy ez mostantól központ” – mutatott rá. Szerinte sokat segítene a területen, ha megépülne végre az Aquincumnál az északi vasúti híd mellé tervezett közúti híd és folytatásaként a pesti körvasút menti körút, így a Szentendrei út – és közvetve az Árpád híd – forgalmát is mérsékelni lehet. Tervében a Vörösvári út és a Szentendrei út sávjainak számát csökkentené, lebontaná a felüljárókat, zebrákat alakítana ki. Hogy valódi térként működhessen, és ne csak átrohanjanak rajta az emberek, agórákat hozna létre mind a négy térnegyedben, javarészt a római romok köré szervezve. A felüljáró helyén a Thermae Maiorest is kiszabadítaná, méltóbb módon bemutathatóvá téve. Az 5-ös metróként ismert, valójában észak–déli regionális gyorsvasút elnevezésű, a szentendrei és a csepeli, ráckevei héveket Budapest alatt összekötő városi vasútnak a hivatalos tervek szerint a Flórián téren is lenne föld alatti megállója: emiatt Balla Viktória megtartaná a gyalogos-aluljárót, de a négy térnegyed felé nyitottabbá tenné. A felújítások ellenére is kissé megviselt üzletközpont helyett egy korszerűbbet hozna létre, és a nagy park szélei mentén több új házat is építene: a panelek felől lakások lennének, a kereszteződésnél pedig konferenciaközpont, könyvtár, művelődési ház, közöttük és a meglévő épületek felé maradna zöldfelület. A Korona téri kevés régi épület szomszédságában, a hídfő mellett szintén építene, előttük fasorokkal: kérdésünkre elmondta, a csomópont humanizálása is szükségessé teszi, hogy épületek alkotta térfalak legyenek, ne csupán az üres zöldterület. „Más módon kell a zöldet megteremteni, fásított közterek formájában. Amit a tervem elvesz például a nagy parkból, azt az Árpád híd mellett visszaadnám” – magyarázta.
Habár a nagy parkba tervezett több épület véleményünk szerint túlzó volna – még úgy is, hogy közöttük és mellettük marad a zöld –, a művelődési ház megépítésén el lehetne gondolkodni, és a csomópont emberibbé tétele (főként a felüljáró elbontása, a zebrák kijelölése, a római emlékek kiszabadítása) mindenképp megfontolásra érdemes elképzelés. Így talán ott folytatódhatna az organikus fejlődés, ahol 1945 után megszakadt.
Forrás: Magyar Hírlap Zsiray-Rummer Zoltán Fotó: Horváth Péter Gyula
