Aki vért ad, életet ad! Június 14. a véradók világnapja
Magyarországon a szervezett véradás története több mint száz évre nyúlik vissza: Kubányi Endre már az 1920-as években létrehozta az első magyar véradó szolgálatot és véradóállomást. Azóta generációk tanulták meg, hogy a vér nem gyártható le, nem helyettesíthető és nem pótolható mással. Ma is évente nagyjából 400 ezer véradás szükséges ahhoz, hogy a magyar egészségügy működni tudjon, és minden műtéthez, baleseti ellátáshoz vagy életmentő kezeléshez rendelkezésre álljon a szükséges vérkészlet.
A véradás jelentősége messze túlmutat az egészségügy technikai működésén. Egyetlen véradás akár három ember életét is segítheti, és naponta betegek ezrei szorulnak vérkészítményekre Magyarországon. A vérkészlet biztonsága ezért nem adminisztratív kérdés, hanem nemzeti ügy. Épp ezért egy társadalom egészségi állapotát és szolidaritását is megmutatja, mennyire képes fenntartani az önkéntes véradás kultúráját. A véradásban benne van az a közösségi felelősség, amely nélkül nincs működő egészségügy és nincs valódi társadalmi összetartás sem.
Éppen ezért különösen súlyos, amikor a véradás körül bizalmi válság vagy politikai botrány alakul ki. Az elmúlt időszakban komoly vitákat váltott ki a vérplazma gyógyszeripari értékesítésének gyakorlatában, az állami vérellátás működésében az a benyomás, hogy a rendszerben megjelentek üzleti és politikai érdekek is. Sok ember számára elfogadhatatlan érzés, hogy miközben önként adják a vérüket betegek megmentésére, a rendszer körül átláthatatlanság, pazarlás vagy politikai kötődések gyanúja jelenik meg. A véradásba vetett társadalmi bizalom létfontosságú érték, mert ha ez megrendül, annak végső árát mindig a betegek fizetik meg.
A Véradók Világnapján ezért fontos emlékeztetnünk a döntéshozókat, hogy felelősség terheli az államot és az egészségügyi rendszert a vérellátás biztonságát illetően. A magyar emberek vére nem lehet politikai díszlet, üzleti játszmák mellékterméke vagy rosszul szervezett rendszerek áldozata. Meg kell becsülni az önkéntes véradókat, átláthatóvá kell tenni a működést és biztosítani kell, hogy minden levett vér valóban a betegek gyógyítását szolgálja. Egy ország embersége ott is mérhető, hogyan bánik azokkal, akik szó szerint a saját vérüket adják mások életéért.
