„Visszagondolva, az általánosban engem a futball mentett meg a természetesnek nevezhető kiközösítéstől… Megbocsátották, hogy … nem vagyok kisdobos, és még hittanra is be vagyok íratva, noha avval rontok valamiféle statisztikát. Ebből én nem érzékeltem semmit, csupán fociztam,”emlékszik vissza Esterházy Péter a harmadik kerületi Keve utcai általános iskolai éveire. Igen, Óbuda és a futball. Így, együtt, hiszen egész életében a kerületben élt, írt, és a Csillaghegyi MTE (Munkás Testedző Egyesület) labdarúgó neveltje volt. Illetve kell egy apró pontosítást tennünk, egész életében óbudai volt, de néhány évig mégis a Heves megyei Hort volt a lakóhelye, még helyesebben kényszerlakóhelye. Mert az egyéves Péter családját ide telepítették ki, mint a nép ellenségét, 1951-et írtunk…
Hogy a gyerekként megélt száműzöttség viszontagságai és az azzal mégis együtt járó – ahogyan ő fogalmazott – „morális haszon” mennyiben is munkálta írói érzékenységét, nem tudhatjuk. „…hallgatám gyöngéden Kéri lélegzését, és erre a tömbre gondolnék, ezen új súlyra és térre, és mondom az Istennek, hogy akkor asszon volnék,” De hogy különleges érzékenységgel és, mondjuk ki bátran, érzékiséggel van dolgunk, az nem vitás. Mert amúgy egy férfi számára lehetetlenség leírni, mi is történik egy szerelmes nő lelkében azon a bizonyos első éjszakán. Esterházy mégis leírta, igaz Csokonai Lili álnéven a Tizenhét hattyúkban, méghozzá barokk kori nyelven.
Szenvedély és szenvedés. Szinte csupán leheletnyi a különbség, ahogyan a magyar nyelv csodálatosan ki is fejezi: egyetlen betűnyi. Esterházy utóbbiban is megmerítkezett, mielőtt hatvanhat évesen legyőzte a rák. „Összevissza múlik az idő. A testemhez köttettem. Hogy mit eszem, iszom, mi és hogyan távozik belőlem. Ezt mondanám a lelki életemnek. Hát ez túlzás… Orvosaim javasolják, hogy ne nyomasszon semmi. Ezt nem tartom be. Pedig jó volna…,” írja a Hasnyálmirigynaplóban az utolsó idők megpróbáltatásairól. Igen, jó volna…
Esterházy Péter Kossuth-díjas, Budapest díszpolgára, megszámlálhatatlan hazai és nemzetközi elismerése között az Osztrák Állami Díjjal, Márai Sándor-díjjal, a német könyvszakma Béke-díjával, Prima Primissima díjjal tüntették ki.
