A lengyel országgyűlés tizennégy évvel ezelőtt nyilvánította április 13-át a katyńi bűntény áldozatainak emléknapjává. E napon a világ számos pontján idézik fel a tömeges vérengzés fájdalmas emlékét: annak a csaknem 22 ezer lengyel áldozatnak a tragédiáját, akiket a szovjet diktatúra parancsára végeztek ki 1940 áprilisában és májusában.
„A Katyń melletti erdőben történt vérengzés a lengyel nemzet számára örök trauma marad – mondta dr. Kiss László polgármester ünnepi beszédében. – De az ártatlanok kivégzése valamennyiünk örök vesztesége. Örök, közös veszteségünk a szovjet hadifogságba esett lengyel katonatisztek lemészárlása. Ahogy a tömeggyilkosság évtizedeken át tartó elhallgatása is, a vérengzés felelőseinek, körülményeinek meghamisítása.”
A sztálinista hatalom megsemmisítette az áldozatok kilétére vonatkozó dokumentációt, így nem ismerhetjük valamennyi kivégzett nevét, de még a vérengzésben meggyilkoltak pontos számát sem. Ami tény: a negyedmilliónyi, 1939-ben szovjet hadifogságba esett lengyel honvédő közül csaknem 22 ezren lettek a tömeges mészárlás áldozatai, akiket tömegsírokban hantoltak el.
„Tudjuk, hogy a meggyilkolt katonatisztek a lengyel értelmiséget képviselték. Ez is az önkény lényegéhez tartozik – véli dr. Kiss László. – Elpusztítani egy nemzet tanult, gondolkodó vezetőit, akik tudásukat továbbadhatják honfitársaiknak.”
Jerzy Snopek, a Lengyel Köztársaság magyarországi nagykövete köszöntőbeszédében többek között arról is megemlékezett, hogy az 1940-es lengyelországi tömeges kivégzésnek magyar áldozatai is voltak, köztük Korompay Emánuel Aladár, a Varsói Egyetem magyar lektora, valamint a szintén magyar származású Oskar Rudolf Kuehnel. Mint mondta, mindez a lengyel és a magyar nemzet történelmi sorsközösségét és barátságát még szorosabbra fonja.
Kerületünkben az Óbudai Árpád Gimnázium előtt, a Katyńi mártírok emlékparkjában áll az áldozatok több emlékhelye. Dr. Kiss László polgármester, Jerzy Snopek nagykövet, Wesolowski Korinna Katalin, a kerületi lengyel önkormányzat elnöke és Krzysztof Grzelak, a budapesti Mindenkor Segítő Szűz Mária Lengyel Perszonális Plébánia plébánosa koszorúk és virágok elhelyezésével tisztelegtek a kivégzett tízezrek vértanúsága előtt.
A mártírok szoboremlékműve, a gimnázium falán az emléktábla és a Katyńban kivégzett két honfitársunk emlékére szintén a parkban ültetett két tölgyfa valamennyiünket arra figyelmeztet: sohasem feledkezhetünk meg az ártatlanul meggyilkolt áldozatokról.
