A kétórás találkozót a szakmai együttműködés részleteinek, az eddigi tapasztalatoknak az átbeszélése hívta életre. Megvitatták a résztvevők, hogy mekkora kapacitást, időt és energiaráfordítást igényel a felek részéről a közös munka, ki mit vár a további együttműködéstől, miben lenne szüksége tanácsra, hasznos ismeretekre, továbbá, hogy kiben milyen kérdések fogalmazódtak meg az elmúlt hetek során.
Az eseményen az óvodavezetők és az önkormányzat néhány munkatársa mellett az intézmények gyermekvédelmi felelősei is részt vettek.
A Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány NEMECSEK Programjának vezetői, Stáhly Katalin és Vaskuti Gergő ezúttal is hangsúlyozták: a program teljesen önkéntes, egyetlen intézménynek, intézményvezetőnek sem kötelező részt vennie benne – a személyes motiváció kulcskérdés.
A felkészültség és a megelőzés a cél
Újra megerősítették: a közös munkánk során a legkevésbé sem a gyereknevelésen van a fókusz, az együttműködés célja a gyermekekkel szembeni bántalmazás és más erőszakos cselekmények megelőzése, felismerése, adott esetben kezelése.
A megbeszélésen a leggyakrabban ismételt kérdések azok voltak, amelyek arra vonatkoztak, pontosan milyen jelekből lehet észrevenni, ha bántalmazás történt, és milyen jelek milyen típusú problémákat sejtethetnek.
Többeket érdekelt, milyen technikák segítik a leginkább a feldolgozás folyamatát, és minden résztvevő egyetértett abban: érzékenyítő programokra valóban nagy szükség van.
Több óvoda az elmúlt hetek során már találkozott az alapítvány munkatársaival ún. nevelés nélküli munkanapok során. Ezeket kivétel nélkül mindenki nagyon hasznos és fontos alkalmaknak érezte, amelyek során valóban praktikus tudással lettek gazdagabbak, és őszintén, bizalomteljes légkörben beszélhettek fontos szakmai kérdésekről, dilemmákról, nehéz döntési helyzetekről.
A gyerekek közötti verbális agresszió kérdése például többeket foglalkoztat, ahogy az erőszakosan fellépő és kommunikáló szülők kezelésével kapcsolatban is sok kérdés hangzott el. Másokat a jelzőrendszeri működés és működtetés érdekelt részletekbe menően – ezzel kapcsolatban a legfontosabb, szinte mindenki által felvetett probléma a határokról szólt: pontosan mikortól kell és lehet jelezni, beavatkozni, illetve hogyan tudnák elérni, hogy ha egy folyamat elindult, és a problémakezelés megkezdődött, akkor később az utánkövetés se sikkadjon el, és tájékoztatást kaphassanak az egyes ügyek előrehaladásáról, eredményeiről. Mint jelezték: nem csupán azt a korábbi gyakorlatot szeretnék megelőzni, hogy a kezdeti lépések után megfeneklenek az ügyek, de azt is, hogy ezek nyomán újra kialakulhassanak a veszélyhelyzetek, újra teret kaphassanak az erőszakos cselekvések.
Közös szakmai keretek és cselekvési protokollok
Többen is jelezték, mennyire jó ötletnek tartják, hogy az alapítvány és az önkormányzat együttműködése során nemcsak a kerületi szakemberek, hanem mindenki (például a szülők) is részt vehetnek érzékenyítő programokon, és számukra is elérhetővé válnak az érzékenyítő anyagok – ez, mint mondták, különösen fontos a későbbi eredményes fellépés és a megelőzés kapcsán is.
Célzott támogatásra van szükség, erősítették meg az alapítvány munkatársai, hiszen a problémát sokszor az okozza, hogy hiányoznak az egyértelmű lépések, a tiszta keretek, sokszor nem világos a jogszabály, és gyakran ezek miatt a bizonytalanságok miatt nem történik beavatkozás, megfelelő segítségnyújtás. A fluktuáció, a kiégés is komoly probléma, amellyel foglalkozni kell, hívták fel a figyelmet a szakemberek. Ennek pedig különösen nagy az esélye, ha nem egyértelműek a szabályok, és folyton improvizálni kell pontos cselekvési terv helyett.
Hogy az intézmények a jövőben megelőzhessék az ad hoc válaszokat, ki kell alakítaniuk a saját gyermekvédelmi irányelvüket, amely az adott intézmény útmutatóira, szabályzataira, pedagógiai hagyományaira és elveire épül. A következő hetekben az alapítvány munkatársai az intézményekkel közösen számba veszik, milyen dokumentumaik vannak, azok mit rögzítenek. Mindenkinek választ kell adnia azokra a kérdésekre, hogy ezeket a meglévő irányelveket mennyire érzik hasznosnak, működőképesnek – olyan kapaszkodók-e, amelyek a felmerülő problémák során megbízható útmutatóul szolgálnak.
Az alapítványtól minden intézmény gyermekvédelmi irányelvekkel kapcsolatos mintákat fog kapni, ám ezeket mindenkinek a saját képére kell formálnia, a saját intézményüket leginkább szolgáló, az azokban legjobban működő pontokat érdemes rögzíteni, mondták.
Stáhly Katalin és Vaskuti Gergő újra hangsúlyozták: hosszú folyamat áll előttünk, a pontos lépések kidolgozása közös munka, a cselekvési tervek rögzítését jó, ha egyeztetések, viták előzik meg.
Szó esett a bántalmazással kapcsolatos későbbi képzésekről, prevenciós programokról, szakmai tréningekről is, továbbá arról az általános igényfelmérő kérdőívről, amelyet a kerületi szakemberek töltenek ki, hogy egészen pontos adatok álljanak rendelkezésre arról, a közös munkának a jövőben milyen pontokra kell fókuszálnia.
Végül a nemsokára induló gyermekjogi fogadóórákról beszéltek röviden, amelyeket havonta tartanának egy fő jogász/gyermekvédelmi szakember és egy fő pszichológus részvételével. Ezek az alkalmak a kerület már meglévő jogi fogadóórái mellett működnének.
Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány NEMECSEK Program
Szakmai együttműködési programunk
