Az első és legfontosabb, hogy megállapítsuk: Óbuda-Békásmegyer ma nem lenne ilyen a németajkú honfitársaink nélkül. Békásmegyer kihalt táj volt és Óbuda sem volt még sűrűn lakott település. Égető szüksége volt az országnak a dolgos kezekre és német honfitársaink ezt megadták Óbudának és Békásmegyernek. Sajnos volt egy korszak, amikor ezt nem becsülte meg az ország illő módon, sőt, gyalázatosan elüldözte őket otthonaikból. 1946. február 28-án indult el az első vagon Békásmegyerről Németország felé.
Habár már az ókorban is lakott település volt Békásmegyer, de a XVII. század második felére a helység teljesen megszűnt létezni. Az 1690–95 közötti népszámlálások már meg sem említik Békásmegyert, a későbbi, 1727-es is mint kietlen helyet jegyzi. Ezért az 1740-es években német telepesekkel próbálták újjáéleszteni a települést, nagy sikerrel. Olyannyira német település lett Békásmegyer, hogy német nevet is kapott: Krottendorf. Csodálatosan virágzó, izgalmas kultúrájú települést hoztak létre, de a munkájuk gyümölcsét utódaik nem élvezhették.
Elsőként a II. világháborúban ide érkező szovjet csapatok kegyetlenkedtek velük, megerőszakolva lányaikat, asszonyaikat, a férfiakat elhurcolták „málenkij robotra”, házaikat kifosztották. Majd a szovjet mintára kialakult rend kollektív bűnösnek kiáltotta ki a svábokat és 1946-ban 575 sváb családot, vagyis 2449 embert, a lakosság 92 százalékát telepítették ki Németországba. Ezeknek az embereknek elvették a házukat, kultúrájukat, örökségüket, évszázadok óta kialakult kötődésüket az itteni földhöz. Csupán egy harminc kilós batyut vihettek magukkal. Ennyijük maradt 200 évnyi munka után Békásmegyerből.
Óbuda-Békásmegyer Önkormányzat, a Német Nemzetiségi Önkormányzat és a Braunhaxler Egyesület 2023. február 19-én a Szent József Plébánián ünnepélyes szentmisével és koszorúzással emlékeztek meg a kitelepített békásmegyeri honfitársainkról.
Mindent megpróbált a rendszer elkövetni, hogy a múltjuk, kultúrájuk, egyáltalán a létük eltűnjön, de nem sikerült. Óbuda-Békásmegyer német közössége és az itt élő többi nemzet tagjai nem hagyták elveszni a svábok értékeit. Ma is őrzik és ápolják a hagyományaikat, rendszeresek a német közösségek rendezvényei a kerületben, ami minden itt élőnek, büszkeséget, kulturális identitásának alapvető részét képezik és színesítik a harmadik kerület gazdag nemzetiségi kultúrával ékes egységét.
