1956. november 4-én a forradalmat leverte a szovjet túlerő, a magyar szabadságharcosok vesztettek. Látszólag. Hiszen hiába volt utána még 33 évnyi szovjet uralom, de már semmi sem volt olyan, mint régen. A hősök tisztelete és az orosz elnyomás elleni küzdelem emléke ott élt a magyarok szívében.
Nemzeti gyásznapot tartunk Magyarországon november 4-én, az 1956-os forradalom és szabadságharc leverésének emlékére. Ezen a napon a magyarok azok előtt a bátor emberek előtt tisztelegnek, akik életüket áldozták a szabadságért és a függetlenségért.
Vérbe fojtott forradalom és szabadságharc
1956 októberében a magyar nép fellázadt a sztálinista diktatúra és a szovjet megszállás ellen, követelve a demokratikus jogokat és a nemzeti szuverenitást. A forradalmat azonban vérbe fojtották, mivel a szovjet csapatok november 4-én hajnalban ellenünk fordultak, és kíméletlen harcok árán leverték a felkelést, visszaállítva az elnyomó rendszert.
A gyásznap alkalmából országszerte megemlékezéseket tartanak, a nemzeti lobogót félárbocra eresztik, és az emberek gyertyát gyújtanak a forradalom hőseinek tiszteletére, akik életüket vesztették vagy börtönbe kerültek a szabadságharc idején. Az iskoláinkban is megemlékezéseket tartanak, hogy tovább éljen hős mártírjaink tisztelete és a kegyetlen orosz elnyomás emléke.
Emlékezzünk együtt!
Óbudán sem felejtjük 1956 hőseit, Óbuda-Békásmegyer Önkormányzat koszorúzással és a gyertyagyújtással egybekötött megemlékezésre várja a mártírok előtt tisztelegni kívánó harmadik kerületi lakosokat. A Kiscelli Schmidt-kastélynál tartandó ünnepségen hajtunk fejet a hazaszeretetből, szabadságvágyból, önfeláldozásból példát mutató forradalmáraink emlékezete előtt.
Az 1956-os forradalom leverése után Magyarország hosszú évtizedeken át élt a kommunista elnyomás árnyékában, de a nemzeti emlékezet megőrizte a szabadságharc hőseinek szellemiségét, törekvéseit. A nemzeti gyásznap alkalmat ad arra, hogy az ország emlékezzen és tisztelettel adózzon mindazok előtt, akik hittek a szabadság eszméjében és hajlandóak voltak érte harcolni, még az életük árán is, emlékük arra figyelmeztet minket, hogy a szabadság nem magától értetődő, és hogy fontos: mindannyian felelősséget vállaljunk érte.
