„Megrendítő volt az áldozatok történeteit és a bántalmazás előfordulására vonatkozó adatokat megismerni.”

„Nem ő a felelős a bántalmazásért, és én hiszek neki”, emelte ki Nagy Eszter kozmetikus a legfőbb üzenetei között annak az áldozatsegítő képzésnek, amelyet önkormányzatunk és NANE közösen, ingyenesen, a szépségiparban dolgozó szakemberek számára indított. Eszter részt vett képzésünkön, tapasztalatairól beszélgettünk. 

Nagy Eszter hét éve köteleződött el a kozmetikus hivatás mellett, mint mondta, hosszú út vezetett idáig, az eredetileg választott pedagógusi pályától sokféle terület kipróbálásával, sokféle tapasztalat gyűjtésével. A szépségipar mindig is érdekelte, az ott elérhető nemzetközi elméleti és gyakorlati ismertek, de legelősorban is az vonzotta, hogy „szeretek emberekkel foglalkozni, és ebben a hivatásban ott rejlik a mélyebb kapcsolódások lehetősége is.”

Az önkormányzat és NANE összefogása

Eszter éppen ezért döntött úgy, részt vesz Óbuda-Békásmegyer Önkormányzat és a NANE Egyesület közös, ingyenes, a szépségipari szakemberek számára indított áldozatsegítő képzésén. „Mindig is fontosnak tartottam a témát, miközben az szintén nyilvánvalóvá vált, hogy bármennyit is olvasok utána, nem elegendő, több kell ennél, hogy működtetni tudjuk az ismerteket.

Így nagyon örültem az önkormányzat és a NANE összefogásának, és ennek részeként az elérhető képzésnek. Ráadásul a NANE Egyesület munkáját már korábban figyelemmel kísértem, és tevékenység alapján laikusként is igen hiteles, felkészült, nagyra becsülendő civil szervezetnek tartottam.”

„Nekem korábban soha senki nem beszélt erről.”

Eszter, ahogyan beszámolt róla, nem is csalódott a képzés hatékonyságában. „Rengeteget tudást kaptunk az előadótól a partnerkapcsolati és családon belüli erőszak témájáról, gyakorlati ismertekkel a felismerés fogásaitól egészen a segítségnyújtás lehetséges eszközeinek táráig.”

A kérdésünkre, mi volt rá a legnagyobb hatással a képzésen: „A statisztikai adatok, az, hogy minden negyedik magyar nő érintett lehet, megrendítő volt, ahogyan az áldozatok megidézett történetei is. Nekem korábban soha senki nem beszélt erről.”

„A bántalmazás korai, láthatatlan jeleit is esélyt kaptam felismerni”

„Korábban is gondolkoztam azon, vajon lehet-e a vendégeim között bántalmazott nő. Aztán már a képzés alatt, a hallottak nyomán újra fogalmaztam a kérdést: ki lehet közülük áldozat, még úgy is, hogy önmagára esetleg nem tekint áldozatként.”

Eszter a képzés formáló erejéről és az azóta tapasztaltakról így fogalmaz: „Azóta új, más szemmel nézem a környezetemet, a hivatásomban és a magánéletemben egyaránt, mondhatjuk úgy, gyanakvóbb lettem, hiszen a bántalmazás, akár egészen korai, láthatatlan jeleit is esélyt kaptam felismerni. Tudom, legalábbis úgy vélem, hogyan reflektáljak egy ilyen helyzetben, mikor, mit kérdezek, és mikor jobb, ha egyelőre várok, várok, amíg a vendégem megnyílik.”

„Elkerülni mindenféle ítélkezést, áldozathibáztatást, értőn meghallgatni”

Természetesen a képzés óta eltelt idő konkrét tapasztalataira is kíváncsiak voltunk: „A vendégeim közül például egy édesanya tisztelt meg a bizalmával, elmondta, hogy ugyan sikerült kilépnie a bántalmazó kapcsolatból, ám a jogi környezet akadályozza a végleges lezárásában, hiszen a közös gyermekük kötelező láthatása révén bántalmazója ma is jelen van életében. Azzal, hogy tájékozott vagyok az ilyen helyzetekről, empátiával tudtam felé fordulni, és hiszem, ezzel segíthettem neki.

Ismeretségi körömben is tudtam hasznosítani a megszerzett tudást: nőismerősöm jelenleg is benne él egy bántalmazó kapcsolatban, de elszánt a kilépésre, és mindezt megosztotta velem. Nagyon jó volt, hogy biztos tudásom volt arról, hogyan tudok elkerülni mindenféle ítélkezést, áldozathibáztatást, így értőn tudtam meghallgatni, megerősíteni, információkkal támogatni.”

Ne vonódj be!

És arról, hogy mit tart a legnagyobb kihívásnak ezekben a helyzetekben, Eszter habozás nélkül így válaszolt: „Azt, hogy ne vonódjak be, hiszen mérhetetlen düh és harag lobban lángra bennem is ezeket a történeteket hallva, de azt is tudom, csak akkor segíthetek, ha én nyugodt és józan maradok, és ez nem zárja ki azt, hogy megértéssel forduljak a mesélő felé.

Ezért is volt nagyon hatékony része a képzésnek, hogy a teljes délutánt a megtanultak gyakorlásának szenteltük, és bizony megtapasztaltuk például, hogy milyen vékony jégen járunk, hogy nem is olyan könnyű megtalálni a legmegfelelőbb kérdést a nekünk éppen megnyíló áldozatnak. Az azóta is tartó esetmegbeszéléseken is folytatjuk a tanulást, a tapasztalatok átrágását, szakértő segítségével, és ezeknek az alkalmak van még egy erős, pozitív hozadéka: jó érzés látni, hogy a kollégákat itt is, ahogyan a képzésen is, az empátia vezérli, az őszinte segíteni akarás.”

„Nem ő a felelős a bántalmazásért, és én hiszek neki”

Eszter arról is őszintén beszélt nekünk, hogy ez a tanulási folyamat személyesen milyen változásokat hozott számára: „bevallom, a statisztikákat, a megrázó történeteket megismerve fenyegetőbb helynek látom a világot, mint korábban. Ugyanakkor megnyugtató számomra, hogy tudom, létezik egy civil szervezet, amelyhez fordulhatunk, – ha már például a hivatalos szervekben csalódtunk – amely szaktudásával, hiteles érdekérvényesítési szándékával valóban segít.

És mindez megerősített abban a törekvésemben, hogy – tudom, ez hosszú idő – olyan bizalmas kapcsolatot építsek vendégeimmel, hogy merjenek megnyílni előttem. Hogy legyen lehetőségem az áldozatot megerősíteni abban, nem kell szégyenkeznie, nem neki kell szégyenkeznie, hogy nem ő a felelős a bántalmazásért, hogy én hiszek neki…”

Nagy Esztert is megkérdeztük arról, hogy a szépségiparban dolgozóknak milyen támogatásra lenne szükségük ahhoz, hogy a felelős áldozatsegítés mellett dönthessenek, ő szintén azt válaszolta:

„a témának jelen kellene lennie a képzésünkben, hogy legyen érvényes tudásunk minderről, és legyenek segítő eszközök a kezünkben.

És tovább is mennék, a mentálhigiénés szemlélet kialakításának is ott kellene lennie oktatásukban: szolgáltatást nyújtunk, és ennek a része, hogy felmérjük vendégeink igényeit, például ki szeretne elcsendesedni nálunk, ki szeretne beszélgetni, valamit megosztani velünk, és akkor nekünk jó hallgatónak kell lennünk. Mindennek az áldozatsegítő felkészítés fontos része lehetne, amelynek kiváló példája az önkormányzat és a NANE közös képzése, azt mondom, ha pontozni kellene, tízből tízet érdemelne, kiemelve benne szakértő képzőnk, Hoffmann Kriszta, az egyesület munkatársának szerepét, akinek támogatást azóta is élvezzük.”

(Korábban interjút készítettünk Hoffmann Kriszta szociális munkással, a NANE munkatársával, aki önkormányzatunk és az egyesület közös, a szépségiparban dolgozó szakemberek számára indított áldozatsegítő ingyenes képzés szakmai részéért felel, a cikket itt olvashatják.)

(Nyitóképünk illusztráció)