Az Óbudai Anziksz idei őszi lapszámának írásai többek között a főváros egyesítésének 150. évfordulójának tematikája köré rendeződnek. Természetesen a középpontban arra a kérdésre keresve a választ: vajon hol volt Óbuda helye, és milyen szerepet játszott a városegyesítésben.
A harmadik kerületi kulturális magazinunk, az Óbudai Anziksz legfrissebb lapszámát már olvashatjuk kulturális intézményeinkben, valamint online formában is hozzáférhető. Az őszi szám gazdag kínálatából nyújtunk most át ízelítőt.
Óbuda az egyesítés pillanatában
Kulturális magazinunk aktuális, őszi lapszámában Horváth Péter, az Óbuda Múzeum munkatársa írásában rámutat, hogy az 1873 novemberében az egyesülésre készülő három városrész közül kétségkívül Óbuda rendelkezett a legrégebbi úgynevezett fővárosi státusszal. „Hiszen az itt fekvő Aquincum a 2. század elejétől Alsó-Pannonia (Pannonia Inferior) fővárosa, majd a 13. század közepéig fejedelmi és királyi központ volt.”
Múzeumunk történész-muzeológusa arra is felhívja a figyelmünket, hogy e történelmi értékek azonban nem feledtették, hogy a korabeli Óbuda, mezőváros lévén, az iparosodás egy korábbi stádiumában megrekedt, legalábbis Pest és Buda gazdasági fejlődéséhez képest. Érdemes végigkísérni az utat, amelyet Óbuda járt be, hogy hátrányát behozza, ahogyan az is elgondolkodtató, mindeközben hogyan tudták az itt élők megőrizni óbudai identitásukat.
Megörökíteni a gázgyár hűlt helyét
De nem lenne teljes az évforduló ünnepi felidézése a 150 éves Budapest és benne Óbuda alkotóinak említése nélkül. Így az őszi Anzikszban olvashatunk Hortobágyi Endre festőművészről, akit, annak ellenére, hogy a magyar huszadik századi képzőművészet egyik legkiemelkedőbb alakjaként kellene számon tartanunk, csak a közelmúltban robbant be a köztudatba.
Féner Tamás fotóművésszel a szintén fotós Dohi Gabriella beszélgetett. A Kossuth-díjas művész három éven keresztül készítette fotósorozatát az Óbudai Gázgyárról, a gyár hétköznapjaitól egészen addig, amíg annak hűlt helye sem maradt…
Írói hagyaték, csodakutya és vadnövénygyűjtés
Madácsi-Laube Katalin a Berlini Művészeti Akadémia Archívumának munkatársa, feladata Esterházy Péter, Kertész Imre, Konrád György és Nádas Péter archívumának feldolgozása és gondozása. A kutatóval ezúttal az Esterházy-hagyatékkal kapcsolatban készítettünk interjút.
Mindezek mellett megtudhatjuk az Óbudai Anziksz legfrissebb lapszámából, hogy Dyga Zsombor filmrendező szerint a filmkészítés miért óriási cirkusz; Csörsz Rumen Istvántól azt, hogyan tud a régizene-mozgalom a ma emberének is élvezhető muzsikát játszani; Zelnik József etnográfustól pedig azt, merre gombolyodik ma az óbudai Selyemgombolyító utóélete. És arra szintén fény derül, merre kerékpározott Óbudán a csodakutya 1938-ban; hogy került cserebogár az egykori óbudai Kisfaludy Színház színpadára; és merre induljon el egy kezdő vadnövénygyűjtő.
Jó lapozgatást, kellemes kikapcsolódást, élménydús olvasást kívánunk!
