Évtizedek óta bőrgyógyászként praktizál dr. Takács Endre címzetes főorvos, aki 2008 óta erősíti a Szent Margit Rendelőintézet orvosi csapatát. Budapest egyesítésének 147. évfordulója alkalmából Budapestért díjat kapott a fővárosi betegellátásban eltöltött négy évtizedes, elhivatott, magas színvonalú szakmai munkája elismeréseként.
Dr. Takács Endre mindig a lehető legkorszerűbb terápiás módokat kereste pácienseinek gyógyulása érdekében, így azt vallja, mindig tanulhatunk, és tanulnunk is kell. Díjazása alkalmából beszélgettünk vele.
Miért döntött úgy, hogy orvos lesz?
A szüleim pedagógusok voltak, gimnáziumban fizika–matematika szakra jártam, de azt száraznak tartottam. Édesanyám szerettette meg velem a biológiát, így orientálódtam a gyógyítás felé, de nehezen döntöttem. Ahogyan a szakirányomat is komoly gondolkodás után választottam meg. A bőrgyógyászat mellett szólt, hogy ott tudom kamatoztatni a manuális érdeklődésemet, az aprólékos munkamódomat, a matematikai tanulmányaim során belém ivódott ellenőrzést és a rendőr nagyapámtól örökölt „nyomozóképességet”, ami a páciens alapos kikérdezésére irányul. Bár itt megjegyzem, hogy szükség van a tapintatosságra is, hiszen az emberek érzékenyek, csak empatikusan lehet kérdezni. Mindent összevetve hálás vagyok az őseimnek ezért a lelki örökségért. A tanáraimnak, professzoraimnak, kiváló kollégáimnak is köszönettel tartozom, hiszen sokat tanulhattam tőlük, fejlődhettem mellettük.
Mi jellemzi gyógyító tevékenységét?
Kiemelten fontosnak tartom az ellenőrzést, szeretem látni a betegeket a kezelésük után, hiszen akkor derül ki, helyesen cselekedtem-e. Talán ez az eredményes gyógyítás egyik titka, de azért szerencse is kell hozzá. Jó érzés olyan eseteket megoldani, amelyeket másoknak nem sikerült, és ez a siker a gondozókkal, szakasszisztensekkel együtt egy csapatmunka elismerése is, amiért hálás vagyok. Rendeléseim alkalmával arra törekszem, hogy a páciens ne csak azt érezze, orvosnál van, az az ideális, ha néhány szót tudunk váltani róla, beszélgetünk néhány percet. Szoktam a pácienseimnek tanácsot is adni egyéb betegségeik kapcsán, hiszen a bőrbetegségek és traumás panaszok is lehetnek gócok. Megbeszéljük, mire érdemes odafigyelni, hogyan táplálkozzanak, és ezt sokszor saját példámmal illusztrálom, hiszen ha időm engedi, szívesen túrázom gyalog vagy kerékpárral. Nem felejtem el soha, hogy a közvetlen kollégáimtól – ideértve a nővéreket is –, valamint a betegeimtől sokat tanultam, és tanulok a mai napig is. Én a betegeim gyógyulásából nyerek erőt, azonban azt is mindig szem előtt tartom, amire édesapám nevelt, hogy a szenvedő betegben lássam meg a Krisztust.
Hogy látja, mennyit fejlődött az elmúlt évtizedekben a bőrbetegségek gyógyítása?
Két szinte teljesen egyforma eset nincsen, de a diagnózis felállításáig sok mindenre rá lehet jönni. A dermatoszkóp, vagyis a bőrmikroszkóp megjelenése nagyon sokat jelentett. Ezzel az eszközzel nem csak az anyajegyeket, más bőrelváltozásokat is megvizsgálok. Fontos fejlődést jelentenek a szteroidkészítmények is, arra azonban igencsak oda kell figyelni, hogyan alkalmazzuk azokat. És ne feledkezzünk meg az időben diagnosztizált daganatos bőrbetegségekről sem, hiszen azokat még – az esetek döntő többségében – eredményesen lehet kezelni.
Az elmúlt évtizedek gyógyításai közül vannak olyanok, amelyeket kiemelne?
Életemben legalább 60 melanómás esetet diagnosztizáltam különböző stádiumokban. Az is igaz ugyanakkor, hogy a tumor nem ismeri a tankönyvet, nem járt iskolába, vagyis volt olyan ötös stádiumos melanómás beteg, aki meggyógyult, és sajnos olyan egyes melanómás, aki elhunyt, nála ugyanis generalizálódott, szórt a daganat. Volt olyan páciensem is, akinél a melanómát körömgombaként kezelték, így ő nyolc évig küzdött a betegséggel. Olyan esettel is találkoztam, ahol a beteg mindkét talpa tele volt szemölccsel, azonban a kombinált kezeléssel – fagyasztás, immunrendszer-erősítés, jódos kezelés – sikerült teljesen meggyógyítani. A legnagyobb élményt mégis az jelenti, ha sikerül a betegnek megtanítani egy-egy komplikált kezelést, amely végül gyógyuláshoz vezet.
Az idei év hatalmas kihívás elé állítja az egészségügyet. A tavaszi hónapokban a rendelőintézet bőrgyógyászata is alkalmazta a távdiagnosztikát. Milyen tapasztalatai vannak erről az időszakról?
A módszer működött, de jól kellett instruálni a pácienseket, tehát olyan fényképeket kértünk tőlük, amelyek nagyíthatók, illetve több szögből kellett látnunk a problémás bőrfelületet, valamint néhány mondatban leírattuk a panaszokat. Amíg a személyes vizit alkalmával 80 százalékos biztonsággal lehet felállítani a diagnózist és beállítani a terápiát, addig a távkonzíliumok esetében ez 55-60 százalékos megoldást jelent. Természetesen előfordultak olyan esetek, amelyeknél elkerülhetetlen volt a személyes megjelenés.
Milyen tanáccsal látná el az olvasókat? Mire figyeljenek, ügyeljenek?
Egyrészt azt javaslom mindenkinek, hogy a betegséggel időben forduljanak orvoshoz. Másrészt: napozni lehet – bár ez néhány hónap múlva lesz ismét aktuális –, de leégni szigorúan tilos. Mértéket tartva és fényvédő használata mellett tartózkodjanak a napon. A pandémiás helyzetre való tekintettel pedig azt javaslom, hogy két maszkot viseljenek, kombinálják a vászon- és az orvosi maszkot – előbbi legyen felül –, vagy két orvosi maszkot viseljenek, ez nagyobb védelmet ad. A távolságtartást pedig vegyék komolyan mindannyiunk védelme érdekében!
