Az 570 millió forintos összköltségvetésű programból 460 milliót az Európai Unió adott, ennek keretében 32 község határában, 300 erdőrészletben hajtottak végre erdőszerkezeti átalakítást, vizes- és egyéb élőhelyek megóvását, valamint az úgynevezett felhagyott kőbányák biztonságosabbá tételét. Óbuda környékén, illetve a III. kerületben elsősorban a használaton kívüli bányák, bányaudvarok kerültek bele ebbe a programba: a két Mátyás-hegyi, a Remetehegyi és a Rókahegyi bánya, de a szomszédos II. kerületi Pál-völgyi és Francia bánya rendezésére is sor került.
A felhagyott bányákban három fő munkaműveletet hajtottak végre: először a bányafal biztonságát ipari alpinista eszközökkel, „kopogózás”-sal vizsgálták át, melynek eredményeként a nem szilárdan álló szikla és földdarabokat lebontották. Másodjára a felső falak rézsűjét legalább 45 fokos lejtőszögűre alakították át, és megtisztították a fölösleges növényzettől is, hogy a csapadékvíz akadálytalanul le tudjon folyni, ezzel is csökkentve az eróziós folyamatokat. Végül biztonsági korlátokat építettek, a már meglévők hibáit kijavították.
A „Parkerdő természetesen” elnevezésű programban nagy hangsúlyt fektettek a tájidegen fafajok őshonosokkal való felváltására. Több szakember azonban ezt nem kellően átgondoltnak tartja, főleg a feketefenyők eltávolítását nehezményezik, hiszen a Budai hegységben is azért ültették őket sok évtizeddel ezelőtt, mert más fafaj nem élt volna meg egyes területeken. Jelenlétükkel képződött új erdőtalaj, illetve sok ültetésnél szamárháton hordták azt fel, amit a növekvő feketefenyők tartottak meg. Ma senki nem tudhatja biztosan, hogy 20-50 év múlva milyen éghajlat körülmények lesznek, de a fenyők egyébként is már régóta hozzátartoznak a budai tájhoz – mondták a másképpen vélekedő szakemberek.
