– Lassan négy éve polgármester, közeledik az önkormányzati választás. Tervezi mérleg készítését?
– Természetesen, de ebben nem lesz semmi meglepő az óbudaiak számára. Mi ugyanis minden évben beszámolunk az adott esztendőben elvégzett munkáról. Hamarosan összefoglaljuk, hogy mit is sikerült tennünk az elmúlt ciklusban a kerületért.
– Mi kerül majd az „eredmény” rovatba?
– A legfontosabb talán az intézmények működőképességének fenntartása. A mögöttünk hagyott négy évről sok mindent elmond, hogy ezt a tényt ilyen hangsúllyal ki kell emelni. Nem az önkormányzat gazdálkodott rosszul, hanem a folyamatosan szűkülő állami támogatásból kellett ugyanazt a rendszert fenntartani; ez nagyon megterhelő volt. Előfordult, hogy a fejlesztésre félretett pénzeinket működésre fordítottuk, hogy az ellátások színvonalát szinten tarthassuk.
– Nem folyamodtak az intézménybezárások másutt gyakran alkalmazott eszközéhez?
– Nem, sőt az ellenkező irányba indultunk el: bővítettük a bölcsődei és óvodai férőhelyek számát. Annak is nagyon örülök, hogy színesebb lett a kerület kulturális kínálata. A polgárok visszajelzéseiből azt látom: ők is értékelték például az Óbuda napja vagy az Óbudai nyár rendezvényeit. Négy évvel ezelőtt kampányunk egyik pillérévé a zöld gondolatot, a környezetvédelmet emeltük. Jó érzéssel mondom, hogy ezen a területen is sikerült előrelépni. Nemcsak az energiahatékonnyá tett, felújított Faluház átalakítására, hanem az egyik nyugdíjasházra nemrég felszerelt szolárparabolára, s a hét új modern játszótérre is utalok. Kevesen tudják, hogy Budapesten belül a III. kerületnek van a legnagyobb zöld felülete. Büszkén sorolom közös eredményeink közé, hogy minden betonozó szándék ellenére ez a „zöld aranytartalék” nem csökkent. E lépéseink egyszerű filozófiára épülnek: élhető kerületet szeretnénk. A szándékot a polgárok is értékelik, hiszen minimálissá vált a kerület demográfiai csökkenése az elmúlt négy évben, sok fiatal családos telepszik le nálunk.
– Említette a hatalmas panel, a Faluház felújítását, amely országos hírnévre tett szert. A távolság mindent megszépít, de gondolom, egy ekkora beruházás sok fejfájást okoz a polgármesternek.
– Komoly összefogásra volt szükség, hiszen ebben az egy házban többen élnek, mint egy faluban: a lakógyűlésen például hatszázan vannak ott. Áttörést akkor sikerült elérni, amikor meg tudtuk győzni a – fővárosi korrupciós ügyek miatt okkal – gyanakvókat: az önkormányzat nem azért vesz részt a tervben, hogy visszaéljen a rábízott közpénzzel.
– Hogyan hitték el a lakók, hogy egy politikusnak nem mondjuk az uniós pénzre fáj a foga?
– Nagyon egyszerű: a párbeszéd. Honlapot készítettünk, Puskás Péter alpolgármester kollégám az elejétől a végéig szívvel-lélekkel vett részt a folyamatban. Ha arra volt szükség, hogy egy négyórás lakógyűlést üljön végig, akkor végigülte. Azért, hogy ne maradjon egyetlen kérdés sem megválaszolatlanul. Meg kell említeni Réti Gyulát, a ház közös képviselőjét, aki szinte az épület „polgármestereként” vezényelte a munkákat. Sikerült meggyőzni a lakókat arról is, hogy bár hitelt vesznek fel a felújításra, az energiaszámlák csökkenése miatt megtérül a befektetés.
– Óbudára nem voltak jellemzőek az ádáz politikai csaták az elmúlt ciklusban. Talán csendes osztozkodással vették elejét az ellenzék hangoskodásának?
– Nem erről van szó. Óbudán hagyománya van a kerület érdekében végzett közös munkának. Nem alkottunk semmi újat, csak folytatnunk kellett a Tarlós István által még 1990-ben megkezdett hagyományt. Így fordulhat elő, hogy a döntések hetven-nyolcvan százaléka egyhangúlag születik. Még az a csoda is megtörtént, hogy a Margit-kórház megmentéséért a kerületi szocialisták szembefordultak fővárosi párttársaikkal.
– Az eredmények között sorolta a kulturális sokszínűséget, de ezen a területen mindig kényes kérdés a Sziget Fesztivál helyzete. Hogyan alakult a kerület kapcsolata a rendezvénnyel?
– Személyes oldalról közelíteném meg a kérdést. Kezdetektől kint voltam a Sziget Fesztiválon; tavaly fordult elő először, hogy nem látogattam ki. Jó program volt akkor is, de számomra kérdésessé vált, hogy a szervezők valóban elkötelezettek-e a környezet megóvása és a sziget fejlesztése iránt. De kétségbevonhatatlan tény, hogy a fesztivál létrehozói nagyszabásút alkottak, európai szinten jegyzett rendezvényt hoztak létre, mellyel Óbudát is ismertebbé tették. Generációk számára lett meghatározó élmény a Sziget Fesztivál. Nemrégiben láttam a Duna tévén egy olasz filmet, amelynek végén a szereplők indultak bulizni a kifejezetten óbudainak emlegetett Szigetre. Talán már a kerületiek is elfogadták, hogy tíz napig kicsit nagyobb zaj, felfordulás van.
– A III. kerületben a hagyományosabb kulturális terekre is odafigyelnek, nemrég fejeződött be az Óbudai Múzeum felújítása.
– Amikor a jobb működés érdekében összevontuk a múzeumot és a könyvtárat, a szakemberek kiváló fejlesztési tervet raktak le az asztalra. Igaz, egy évig zárva volt az intézmény, de bátran mondhatjuk: megérte. A múzeumnak élő kapcsolatot sikerült kialakítania az iskolákkal. A diákok élvezik, hogy az ő nyelvükön, interaktív eszközökkel ismerhetik meg szűkebb környezetük múltját.
– Környezetvédelem, kultúra, intézményfejlesztés: kikerekedik-e ebből egy sajátos óbudaiság?
– Magunk között, Óbudával összefüggésben használunk egy szókapcsolatot, ami úgy szól: város a városban. Óbuda mindig befogadó város volt. Több etnikum, különféle társadalmi helyzetű ember tudott itt békében élni; a XIX. század elején a lakosságnak még csak húsz százaléka volt magyar. A hetvenes évektől induló nagy panelépítési programok révén sok helyről kerültek ide emberek, de mára többségük büszkén vallja magát óbudainak. Aki ide költözik, hamar óbudainak vallja magát. Bár nem vagyunk messze a belvárostól, ma is érezhető egyfajta különállás. Nagyon szeretem a kerület sokszínűségét. Van hegyvidékünk, Duna-partunk, mocsármaradványunk, családi házas övezetünk, lakótelepi részünk – már csak a változatosság miatt is jó itt élni.
– Ha már az összegzés, óhatatlanul felmerül a jövő kérdése is. Ha lehetőséget kap rá ősszel, milyen területekre összpontosítana egy következő ciklusban?
– Egyre inkább nyögjük annak terhét, hogy az elmúlt húsz évben alig-alig történt átgondolt közlekedésfejlesztés. Ellenpéldaként említhetem a Megyeri hidat, de jellemző módon ahhoz nem sok köze volt a fővárosnak. Óbudának létkérdés, hogy csökkentsük a lakótelepi parkolási gondokat, s a bevezető utakra nehezedő nyomást, ezért elkerülhetetlen a P+R parkolórendszer kiépítése. Szeretném intézményeink energiahatékonyságát növelni. Továbbra is kiemelt figyelmet kapna a kerületi szakrendelő, amelyet a Margit-kórház megcsonkításakor kezdtünk el fejleszteni. Tervezzük térfigyelő kamerák telepítését, és folytatjuk a lakótelep-rehabilitációt. Elképzeléseink felsorolása még hosszan folytatható lenne. Rendszeresen visszatérő problémánk a Római-part árvízvédelmének megoldatlansága. Úgy tűnik, hogy komoly esély van az előrelépésre, ha Tarlós István révén olyan főpolgármestere lenne Budapestnek, aki testközelből ismeri a Római-part helyzetét. A meteorológusok tudják, hogy az uralkodó szélirány miatt Óbuda felől tisztul a város. Hátha ez a politikában is beválik.
