Nemrégiben nevezték ki Óbuda-Békásmegyer főkertészének. Hogy érzi magát nálunk, a harmadik kerületben?
Talán meglepő, de a kedvemet és a reményeimet Óbuda elmúlt több száz évének története is befolyásolja. Ugyanis erre az időre tehető az itteni polgárosodás elindulása, tehát a folyamatnak száz éves hagyománya van már itt. Mi kertészek, akik a zöldítést nem csupán ökológiai, hanem társadalmi környezetben is tekintjük, úgy tarjuk, ahhoz bizony hozzátartozik a polgári attitűd, az azzal járó felelős, felnőtt gondolkodás. Így mint főkertész nagy reményekkel láttam neki a munkának a harmadik kerületben. Remélem, hogy a lakosságot partnerként tudom megnyerni, közös célokat tudunk kitűzni, és közösen tudunk tenni azok megvalósulásáért.
Mielőtt hozzánk szegődött erdőmérnöki végzettséggel tíz esztendőn át Nyíregyháza főkertészeként dolgozott. Felidézne nekünk az onnan hozott legkedvesebb emlékei közül egyet?
Nyíregyházán sok a beköltöző lakos, köztük számos kifejezetten kertészvénájú ember, akik a városi környezetben sem adják fel a kertművelés iránti elköteleződésüket. Nagy öröm volt számomra, amikor egy közösségi kezdeményezéshez meghívtak, hogy kikérjék a véleményem, hogy beszéljek a kapcsolódó tapasztalataimról. Talán kevesen tudják, hogy a városi közösségi kertek mozgalma nem is olyan új keletű, de komoly hagyományokkal rendelkezik, igaz, sokáig igen háttérbe szorított állapotban volt. Meggyőződésem, hogy minden lehetőséggel támogatni kellene népszerűvé válásukat, elterjedésüket.
Honnan ez az erős meggyőződés a városi közösségi kertek felkarolásához? Túl azon, hogy ez nyilván egy növényekkel hivatásszerűen foglalkozó szakembernél szinte kötelező is lehetne…
Ahol jól működnek az ilyen kertek, a gigaméretű városokban is, ott a sikerük kulcsát egyértelműen a közösségteremtő erejükben kell keresnünk. A városi létben szinte törvényszerűen elveszítjük a bizalmunkat egymás iránt. A közösségi kert erre lehet gyógyír, hogy megismerhetjük egymást, hogy újra bízhatunk egymásban, miközben megosztjuk egymással a tudásunkat, és el kezdjük azt becsülni. Sőt, akár gazdasági közösség is születhet így, ami válságok idején szintén erős támasz lehet. Persze, jól át kell gondolnunk, hogy hol hogyan alapítunk ilyen kertet a városban. Az egyik legnagyobb kihívás például, hogy minél kisebb légszennyezéssel terhelt területet válasszunk.
Ezt az elköteleződést, ezt a szemléletmódot akár az ars poeticájának is tekinthetjük. Hogyan lehetséges ennek értékeit egy főkertész mindennapi munkájába átültetni?
A főkertészi kinevezésem mellett arra is felkérést kaptam, hogy vezessem a kerületi főkertészi irodát. Ami számomra azt jelenti, hogy a fő célom, a zöldfelületek fejlesztése érdekében csapatot építhetek. Olyan főkertészi iroda kialakítására kaptunk lehetőséget, ami egyedi és példaértékű lehet akár nemzetközi mércével mérve is, de itt a régióban legalábbis biztosan. Azt szoktam mondani a kollégáimnak, hogy ez kötelez is minket: a példaértékű lehetőséghez példamutató munkával járuljunk hozzá.
Említette, hogy a fő célja a zöldfelületek fejlesztése. Ez a szakkifejezés nekünk, laikusoknak igen idegenül, sőt, elidegenítően hangozhat…
Azt szoktuk mondani, hogy minden városi zöldfelület esetében különbség van aközött, amivel éppen szolgál minket, és aközött, amivel potenciálisan szolgálhatna. Ez a különbség adja az adott zöldfelület fejlesztésének a lehetőségét. Nézzünk egy példát. Egy fás terület ökológiai feladata: az oxigén termelésével, a széndioxid megkötésével, a por megszűrésével szolgál minket, és kiteljesedve városi állatok otthonául, táplálékául is szolgálhat. Ha mi például padokat, utcabútorokat helyezünk erre a területre – értsd, fejlesztjük a zöldfelületet – akkor a lakóközösség tagjai még jobban érezhetik magukat itt, élvezhetik a lombok adta hűvöst, hallgathatják a madárcsicsergést, megpihenhetnek, és a fák látványában gyönyörködve a lelkünk is megpihenhet egy kissé…
Ez olyan mintha a fejlesztések sorát szinte a végtelenségig tudnánk folytatni.
Valóban, mert így is van. Nagyon sokféle irányba léphetünk tovább. A példánknál maradva, ha a fásított területre olyan akadálymentesített játszóteret, szabadtéri tornaparkot telepítünk, amely fogyatékossággal élő társaink számára is hozzáférhetővé válik, akkor ez is a zöldfelület fejlesztése. Persze, kerületi szinten szükséges mindezt valamilyen rendszerbe egységesítenünk, hiszen a területek nagysága mellett például azzal is számolnunk kell, hogy főközlekedési útvonalak haladnak erre. De az olyan új kezdeményezések mint az Óbuda fája, és az olyan új eredmények, mint a legklímabarátabb kerület cím elnyerése mellett az említett ökológiai és társadalmi harmóniába rendezésnek is komoly hagyományai vannak a harmadik kerületben. Jártamban-keltemben látom is ennek a nyomait, és jó látni ezt, így számomra megható és megtisztelő, hogy elődeink törekvéseibe kollégáimmal bekapcsolódhatunk.
