Mióta képviseli a Bolgár Köztársaságot Budapesten?
Éppen idén március 15. óta. Gondolhatja, mennyire örülök ennek az egybeesésnek, hogy milyen sokat jelent nekem: a legnagyobb magyar nemzeti ünnepen, a forradalom kezdetének évfordulóján érkeztem. Kifejezi tiszteletem a magyarok függetlenségért vívott történelmi küzdelmei iránt.
Korábban is volt kapcsolata hazánkkal?
Orientalisztika szakon végeztem az egyetemen, így a feladataim a diplomáciai hivatásban is többnyire keleti országokba szólítottak. Ám számos olyan nemzetközi szervezet munkájában is részt vettem, amelynek a székhelye Bécsben van, vagy ott rendeztek konferenciákat, és több ízben úgy alakult, hogy járhattam Budapesten is néhány meghívásnak eleget téve. De azt a legmerészebb álmomban sem gondoltam volna, hogy egyszer nagykövetként térhetek ide vissza.
Az ivókútavató ünnepségünkre is a családjával érkezett. Milyen benyomásuk alakult ki az itteni életről a mögöttünk álló néhány hónap alatt?
Nagyon jól érzem magam, nagyon jól érezzük magunkat. A két nagylányom már kirepült, az ötéves kisfiam jött velünk. Ő hihetetlenül gyorsan beilleszkedett, és csak ámulunk, milyen könnyedén tanulja a nyelvet. Sokkal gyorsabban, mint mi, felnőttek, ahogyan az már lenni szokott kisgyermekek esetében…
Mi volt az első élménye Magyarországon, amely miatt úgy fogalmazhatott, hogy nagyon jól érzem magam?
A fogadtatás – és nem csupán a magyar adminisztráció részéről. Bár azt is kiemelném, olyan jók az itteni kétoldalú kapcsolatok, hogy megérkezésem után hamarosan fogadott a köztársasági elnök úr, így rövid időn belül átadhattam nagyköveti megbízólevelemet. És igen szívet melengető volt, ahogyan a magyarországi bolgár közösség fogadott, ahogyan befogadott, szinte azonnal otthonosan érezhettem magam.
Ezt megelőzően tudott valamit a magyarországi bolgárságról?
A létezésükről igen, és aminek csak lehetett velük kapcsolatban, természetesen utánajártam, utánaolvastam. Bevallom ugyanakkor, azt, hogy a közösség ily erősen őrzi és ápolja a bolgár kultúra hagyományait, és számon tartja gyökereit, nem sejtettem. Nagyon jóleső érzés ezt látni, megtapasztalni. És talán ez lehet az egyik kulcsa annak, hogy Magyarországon az itt élő bolgár nemzetiség nagy tiszteletnek örvend. Erre is nagyon büszke vagyok.
Mi is egy tradicionális bolgár ivókút avatásán találkoztunk, a Békásmegyeri piac közösségi terében. A mai Bulgáriában ivókút állítása eltűnőben lévő vagy élő hagyomány?
Abszolút jelen van a kortárs kultúránkban is, annak szerves része, kifejezi, mennyire tiszteljük a vizet – földrajzi és történelmi okok miatt is –, Isten adományának tartjuk. Így nem véletlen, hogy ma két ceremónián is részt vehettünk az új ivókútnál: a leleplezés után a magyarországi bolgár egyház képviselői fel is szentelték azt. Hazámban és a világon mindenütt a bolgár templomokban áll kút, amelyből szentelt vizet vehetnek a hívek, az épületbe betérők. De ez a hagyományunk mindenki előtt nyitott, azaz bárki állíttathat, építtethet ivókutat, e jó cselekedettel nyomot hagyva, üzenve az utánunk jövő nemzedékeknek. És egy-egy nemes ügy szolgálatába is állítjuk ezeket a kutakat. Mert mi, bolgárok úgy tartjuk, amikor lehajolunk a kúthoz, hogy vizet igyunk, nemcsak a szomjunkat oltjuk, hanem fejet is hajtunk, képletesen is. Itt, a harmadik kerületi ivókútnál a bolgárkertészek emléke előtt tiszteleghetünk. Hálás vagyok Óbuda-Békásmegyer Önkormányzat és a helyi bolgár nemzetiségi önkormányzat erőfeszítéseiért, hogy ez a kút itt állhat, és köszönöm a lehetőséget, hogy részt vehettem az avató ünnepségen. Mindez szép, erős jelképe a köztünk lévő jó kapcsolatnak és barátságnak.
