Dr. Faragó Sándorról nevezték el a Víziorgona utca 8. szám alatti új gyermekegészségügyi központot , ez pedig kiváló alkalmat ad rá, hogy felidézzük a népszerű orvos különleges személyiségét, közösségformáló karakterét, nem mindennapi missziós tevékenységét.
Könnyen aggatjuk manapság a közszereplőkre a „legendás” jelzőt, Dr. Faragó Sándor alakja, a róla szóló történetek viszont az ő esetében tényleg visszaigazolják ezt. A média sem véletlenül mutatott iránta nagy érdeklődést, riportok, újságcikkek sokasága számolt be róla és az általa elindított éjszakaipingpong-bajnokságról.
„Négyéves korom óta gyermekorvos akarok lenni, pontosabban gyermekpszichiáter. Édesapám orvos volt Debrecenben, minden érdekelt, amit csinált. Hatéves lehettem, amikor megígérte, ha éjszaka hívják beteghez, felkelt, és vele mehetek. Sose felejtem el, mikor az elsõ ilyen alkalommal szekéren mentünk a tanyára. Csodálatos volt. Szegény apám nehezen viselte el, hogy orvos akarok lenni, ráadásul gyermekpszichiáter, amit akkoriban még úgy mondtam: gyerekcihológus. Nem igazán tudtam, mi ez a mesterség, inkább csak éreztem, hogy a lelkileg sérült, gyámoltalan gyerekekkel akarok foglalkozni” – fogalmazott a Népszavának egy róla készült riportban, a kis Faragó álma pedig valóra vált: a 70-s években az Országos Ideg-és Elmegyógyászati Intézet gyermekpszichiátriai osztályára került – ez volt az OPNI elődjeként működő intézmény –, ahol kábítószerfüggő fiatalokkal dolgozott. Itt azonban szembesülnie kelle vele, hogy a már függővé vált kamaszokon segíteni sokkal nehezebb – sokszor szinte reménytelen – vállalkozás, ezért érdemes az erőforrásokat a megelőzésre (is) fordítani. Miután egy volt páciense szipus állapotban megfagyott az utcán, egyre többször érezte magát tehetetlennek, és végül elhatározta, hogy otthagyja az intézetet. „Kinéztem magamnak a lakásomhoz legközelebb lévõ gyermek körzeti orvosi állást Óbudán, azóta is ott vagyok” – fogalmazott.
A kilencvenes évek elején persze az óbudai lakótelepek környékén is gyakran lehetett látni szerhasználó – vagy csak az elkallódás szélén tengődő– fiatalokat, Faragó doktor pedig egyszer csak gondolt egy nagyot, és bevitte a pingpongasztalát a Vörösvári úti rendelő váróhelyiségébe, zsíroskenyeret kent, és megnyitotta az éjszakai ügyelet ajtaját a lődörgő suhancok előtt. Felismerte, hogy még azelőtt kell tiszta, egészséges utat kínálni a gyerekeknek, hogy a dílerek találnák meg őket. Néhány hónap múlva már 30-40 fiatal ütötte a labdát a rendelőben éjszakánként, Dr. Faragó pedig létrehozta a Magyarországi Éjféli Sportbajnokság Egyesületet, amelynek célja volt, hogy a hátrányos helyzetű fiatalok ne az utcán csellengjenek.
A siker titka talán az lehetett, hogy a mozgalom szellemiségét áthatotta Faragó Sándor közvetlen személyisége, ezért a fiatalok ezt a programot nem kábítószerellenes propagandának fogták fel, hanem esti szórakozási lehetõségnek. A Magyarországi Éjszakai Sportbajnokságok Egyesülete 2008-ban, Dr. Faragó Sándor halálakor már több mint 40 egyesületet működtetett. Menetközben a program nemzetközivé vált, és Erdélyben, Ukrajnában, Szerbiában is testvérklubok indultak. Dr. Faragó Sándor egész életét a gyerekek gyógyítása, és ennek a mozgalomnak szervezése, elismertetése, bemutatása töltötte ki.
(A cikk az Óbuda Újság 2023. december 1-jei számában jelent meg.)
