Gyimesi Róberttel az érettségi vizsgák első napján beszélgettünk. Negyven éve áll a katedrán, de ez a nap számára is új, soha nem tapasztalt kihívást jelent.
„Szokatlan ez a tanév, ez a helyzet, ez az érettségi mindenkinek, tanárnak, diáknak egyaránt. Tanítványainkkal, akik most itt ülnek maszkban és gumikesztyűben, hosszú hetek óta csak az online térben találkozhattunk. De a gyerekek példamutatóan fegyelmezettek, akik jelentkeztek a vizsgára, mindannyian eljöttek, és még a folyosói beszélgetésközben is betartják az ajánlott távolságot. Lehet a járványnak akár az is hozadéka, hogy segíti őket a felnőtté válásban”˗ teszi hozzá a matematika-fizika szakos igazgató, vérbeli pedagógusként még a legnehezebb helyzetben is azt keresve, mi szolgálhatja diákjai javát.
Gyimesi Róbertnek az Árpád Gimnázium az első és egyben eddigi egyetlen munkahelye, s az itt töltött időnek több mint a felében, huszonegy esztendeje ül az igazgatói székben. Büszke intézményére, joggal.
„Gimnáziumunk egyik szomszédja a római kori amfiteátrum, de itt a közelben áll névadónk, Árpád fejedelem szobra is, a honfoglalás korát idézve, s szintén iskolánk előtt emlékeztet a huszadik század egyik nagy tragédiájára a katinyi mártírok emlékműve. Tehát túlzás nélkül mondhatjuk, évezredeken átívelő történelmi hagyatékot őrizhetünk, ami kötelez minket, és meg is határozza értékrendünket” – mondja Óbuda első, nem egyházi fenntartásúként alapított középiskolájának vezetője.
Amikor arról kérdezem, pályájából van-e különösen kedves történet, amit megemlítene, ha egyetlent egyáltalán ki lehet emelni e hosszú tanári útból, ő azt idézi fel, amikor egy tanítványa „tönkretette” az óráját. Persze, csak így, idézőjelesen…
„Pár éve tanítottam, amikor matematika tagozatos diákjaimnak egy bonyolult, amúgy a középiskolákban nem is oktatott matematikai problémát szerettem volna megmutatni. Hozzáteszem, remek koponyák voltak valamennyien, támogató közösséget alkottak: egymást motiválták a tanulásra, haladásra. A felkészülés erre az órára tőlem is sok energiát követelt, hogy érthető, de ugyanakkor megfelelő tudományos színvonalú is legyen az előadásom. Épp csak elmondtam az osztály előtt, mi lesz az aznapi témánk, amikor Dani tanítványom felállt, és öt percben összefoglalta, elmondta az én 45 percre tervezett magyarázatomat. Oly tehetséges volt, oly gyorsan átlátta a témát… Így az sem meglepő, hogy később nemzetközi informatikai diákolimpia magyar résztvevőjeként indult.”
Gyimesi Róbert nemcsak gyakorló pedagógus, hanem gyakorló szülő is. Így tudja, hiteles tanárokká és hiteles szülőkké csak akkor válhatunk, ha példánk igazolja mindazt, amit mondunk. Neki ez sikerült tanítványai és saját lányai előtt is, utóbbiak már felnőttek, az egyikük biológus, a másik aneszteziológus és intenzív terápiás szakorvos. A természettudományok szeretetére és a kitartásra nevelés termékeny talajra hullott az óbudai osztályaiban éppúgy, mint a szeretetteljes családjában.
