– Lazább vagyok, és talán engedékenyebb, mint a kolléganőim – mosolyodik el -, ami persze nem jelenti azt, hogy nincs tekintélyem a gyerekek előtt.
- Szeretitek Ádám bácsit? – végzek gyors közvéleménykutatást a körém gyűlt lurkók között.
– Igeeen! – zengik a választ kórusban, az okokat pedig egymás szavába sorolják.
– Mert kedves – kezdi a méltatást egy négyéves forma copfos kislány.
– És aranyos – folytatja szöszke barátnője.
– Mert jókat játszunk – nyilatkozik a fiúk nevében Dani, és a dadus is csatlakozik a hozzászólókhoz. Ibolya néni, aki huszonnégy éve hűséges munkatársa az óvodának, határozottan állítja: amióta Ádám itt dolgozik, sokkal vidámabb a hangulat az oviban.
A népszerű óvó bácsi szeptember óta erősíti a békásmegyeri Napraforgó Művészeti Óvoda pedagógus-csapatát.
– Régóta foglalkozom gyerekekkel, több mint tíz évig cserkészkedtem – meséli előéletéről, és azt is elárulja, másfél évig a kertészeti egyetemre járt, mielőtt az óvóképzőbe jelentkezett. – Az óvodás korosztállyal találom meg legkönnyebben a hangot. Egyébként sem vagyok tanító alkat. Játszani viszont nagyon szeretek – sorolja, miért választotta ezt a szakmát. Mint mondja, a környezetében szinte mindenki pozitívan fogadta pályamódosítását. Egyedül édesapjának volt egy kis szívfájdalma, amiért fia szakított a családi hagyományokkal, és nem lett mérnök.
Sok gyerek számára apapótlék vagyok
A főiskolán első évben még másodmagával képviselte az erősebbik nemet, a diplomaosztón viszont már ő volt egyetlen férfihallgató.
– Mára teljesen elnőiesedett ez a pálya, és mivel nem pénzes szakmáról van szó, bizakodásra nincs sok okunk- vázolja a nem túl szívderítő helyzetet, és máris említ egy nagyon fontos érvet az óvó bácsik mellett. – A családok többségében a gyerekek életében nincs jelen az apa. Nem feltétlenül azért, mert a szülők elváltak vagy különélnek, mert külön élnek vagy elváltak, hanem mert a férfiak rengeteget dolgoznak, alig vannak otthon, és ennélfogva minimális részt vállalnak a gyereknevelésből – magyarázza. – A srácok rengetegszer leapáznak, amiből egyértelműen kiderül, hogy sokuk számára apapótlék vagyok.
Szerencsésnek érzi magát, amiért a szülőkkel nagyon jó kapcsolata. Mert bár úgy véli, az utóbbi időben kevesebb az előítélet az óvó bácsikkal szemben, más intézményben dolgozó kollégái azért mesélhetnének…
– Én is találkoztam olyan szülővel, akiről láttam, hogy fenntartásai vannak velem szemben, mert nem tudja elképzelni, hogy egy férfi el tudja látni a gondozási feladatokat vagy boldogul egy keservesen síró gyerkőccel. De ezeket a kételyeket elég hamar eloszlattam – jegyzi meg.- Ezzel együtt szerintem az emberek véleményét ma kevésbé befolyásolják a férfi óvodapedagógusokkal kapcsolatos sztereotípiák, mint korábban – hangsúlyozza Ádám, aki szakdolgozatát ebben a témában írta. – A megkérdezett százhatvan emberből tízen kérdőjelezték meg az óvó bácsik létjogosultságát. Egyvalaki pedig azt mondta, szerinte aberrált dolog, ha egy férfi ezt a pályát választja. Az illető, akivel az anyaggyűjtés közben elkezdtem e-mailezni, három levélváltás után bocsánatot kért, és azt írta, a jövőben többet fog foglalkozni a gyerekeivel.
Komoly, felelősségteljes munkát végzünk
– Sajnos, nagyon kevesen vagyunk – összegzi röviden a szakdolgozatból levont egyértelmű következtetést. Hozzáteszi, ezért alakult meg a Magyar Pedagógiai Társaságon belül a Férfi Óvodapedagógusok Szakosztálya, amelynek legfőbb célja, hogy a szakma és a szülők körében végleg eloszlassa a kételyeket, és pozitív példákon keresztül népszerűsítse az óvodapedagógusi hivatást a férfiak körében.
– Sokkal többen éreznek affinitást ez iránt a pálya iránt, mint ahányan az óvóképzőbe jelentkeznek – magyarázza -, de amíg ez a szakma sem anyagilag, sem erkölcsileg nincs megbecsülve, pozitív változás aligha várható. Pedig a 3 és 6 év közötti korszak nagyon meghatározó a gyerekek személyiségének kialakulásában és fejlődésében. Rengeteg mindenre oda kell figyelnünk. Komoly, felelősségteljes munkát végzünk – szögezi le.- Ugyanakkor nagyon hálás hivatás a miénk. Hálás, mert az óvodás korosztály hihetetlenül őszinte. Ők még érdek nélkül ragaszkodnak az emberhez. Nagyon jól érzem magam közöttük. Csak nem szabad belegondolnom abba, hogy mennyit keresek – jegyzi meg nem minden élc nélkül. – Szülői támogatás és különmunka nélkül nehéz lenne megmaradni ezen a pályán. Azt is rosszul viselném, ha a párom többet keresne, mint én – ismeri el, majd hozzáteszi, barátnője drámapedagógusnak készül, vagyis az említett „veszély” egyelőre nem fenyegeti.
– Sokszor elég egy mosoly a gyerekektől – tér vissza a pozitívumokhoz -, reggel, amikor megérkezem a csoportba vagy délután, amikor elbúcsúzom tőlük, és máris feltöltődöm. Más számára ezek talán apróságok, de én ezekből a visszajelzésekből érzem, hogy van értelme annak, amit csinálok.
Szűcs Anikó
Jól kezeli a gyerekek közötti konfliktusokat
– Korábban sosem volt óvó bácsink, ezért is fogadtuk nagy örömmel Ádámot, aki már az állásinterjún nagyon pozitív benyomást tett ránk – magyarázza Somodiné Kiss Terézia óvodavezető. Ettől függetlenül meg kellett kérdeznem a munkatársaimat, el tudják-e képzelni, hogy férfi kollégával dolgozzanak együtt. Szerencsére a testületből senkinek nem volt kifogása Ádám ellen, aki azóta maximálisan beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Amellett, hogy felkészült és tudja a szakmát, ugyanolyan körültekintően és szívvel-lélekkel végzi a munkáját – a legapróbb feladatokat is -, mint egy női óvodapedagógus. Pedig egyáltalán nem volt könnyű helyzetben, amikor idejött, mert egy nagyon kedvelt óvónéni helyére került. Elhivatottságát és rátermettségét igazolja, hogy a váltás semmilyen törést nem okozott a gyerekekben.
Irigylésre méltóan türelmes és nyugodt, és higgadtságából adódóan remekül kezeli a gyerekek közötti konfliktusokat. Ügyesebben szerel és barkácsol, mint a kolléganői, és a technikai eszközökkel is másképp bánik, mint ők. Sok esetben kreatívabb náluk, mert másként jár az agya. A kézimunkáknál például adott esetben más alapanyagokat használ, aminek köszönhetően a végeredmény más, időnként mutatósabb.
A szülők nagyon hamar elfogadták őt, sőt, a másik csoportba járó gyerekek szülei közül többen bánatosan vették tudomásul, hogy az óvóbácsi nem hozzájuk került.
