„A Duna-parti temető nagyrészt a volt Gázgyár területén húzódik. Az Aquincumi Múzeum által végzett feltárások során eddig közel 1400 római kori sír került elő, de ez is valószínűleg csak a töredéke annak a hatalmas temetőnek, amely itt húzódott. A most talált edények a maguk korában is ritkaságnak számíthattak az európai tartományokban, így minden bizonnyal komoly értéket képviselhettek itt.
A sírok nagyon változatosak, mivel a Kr.u. I. század végétől, tehát a város legkorábbi időszakától egészen a legutolsó periódusáig, a Kr.u. IV. század végéig, az V. század elejéig használták a nekropoliszt, ennek megfelelően nagyon változatosak a temetkezési a rítusok” – emelte ki Lassányi Gábor.
Ez volt a város egyik legfontosabb nekropolisza, az egyszerű városi lakosság temetkezett itt. A nekropoliszban egyaránt kerültek napvilágra hamvasztásos és csontvázas temetkezések. Az elhunytakat földbe temetett, központi égetőhelyen hamvasztották el, majd hamvaikat általában textilbe vagy kisebb, szerves anyagból készült tárolóba gyűjtötték össze, és temették el. A sírba étel- és italáldozatot tartalmazó kerámiaedényeket helyeztek, alkalmanként egy-két használati tárgyat is mellékeltek.
A két észak-afrikai edényről Lassányi Gábor elmondta, hogy egy egyfülű korsó más edényekkel együtt egy hamvasztásos sírban feküdt. A másik egy kétfülű edény, amely egy gazdagon felékszerezett fiatal nő holttestének lábánál nyugodott. „Nagyon gazdag volt ez a sír, több kisebb aranytárgyat, így egyebek közt fülbevalót találtunk, illetve egy nagyon szép karkötő került elő gagátból. Ez egy fekete kő, amelyet a mai Franciaország területén bányásztak. Üvegedények is napvilágra kerültek, illetve egy elefántcsontnyelű kiskés” – sorolta az ásatásvezető.
Vámos Péter régésznek, a római kerámiaművesség szakértőjének tájékoztatása szerint a finom kidolgozású, vékony falú, fényes vörös bevonatú, terra sigillátának nevezett edényeket növényi és mitológiai ábrázolások díszítik, közöttük megtalálható a lantján játszó Apolló, Léda a hattyúval és Európé elrablása. A tárgyakat a mai Tunézia területén, az egykori Africa Poroconsularis nevű római provinciában gyártották a Kr. u. III. század közepe táján.
