A hét éve állított emléktábla előtt Köves Slomó, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség vezető rabbija felidézte, hogy már évszázadok óta az óbudai közösség részeként itt élt legnagyobb számban a zsidóság, feljegyzések szerint 3400 fő. A holokauszt önmagában figyelmeztető jel, hogy újra ne történhessen meg az elhurcolás borzalma. Ám – mint hangsúlyozta – örömre is van ok, hisz a ’60-as, ’70-es évek óta ismét van zsidó hitélet Óbudán. Megelégedéssel emlékeztetett arra, hogy a 190 éves kerületi zsinagóga fél éve visszakapta eredeti funkcióját, és újra szakrális térként működhet.
Bús Balázs polgármester a Szent Alajos Ház köré szerveződött szaléziak, embermentő munkájának példáján keresztül érzékeltette, hogy „a gyilkos kegyetlenség mellett mindig ott jár az embert, mint teremtményt tisztelő humanitás”. A közelmúltban, Óbudai múltidéző címmel megjelent-, Kiss Mihály szalézi rendi szerzetes vészkorszakban írt naplórészletét idézve leszögezte: bűnbakká tévő eszméket, hazáját szerető, becsületes, magyar ember nem fogadhat el.
Az önkormányzat falán lévő emléktábla alatt a pártok és civil szervezetek koszorúkat, a zsidó hitközség tagjai pedig az emlékezés kavicsait helyezték el.
